2010. július 08., 09:492010. július 08., 09:49
Ebben az évben viszont mintha kevesebbet hallani a más ágazathoz hasonlóan a tanügyet is mérgező korrupcióról. Márpedig a jelenség bizony alaposan tetten érhető az iskolákban is, példa erre azoknak a Bákó vagy Galac megyei gimnáziumoknak az esete, amelyekre a napokban akciófilmekbe illő jelenetek közepette csaptak le a korrupcióellenes ügyészség álarcos rohamrendőrök által fedezett munkatársai, letartóztatva iskolaigazgatót, az érettségin felügyelő pedagógusokat és titkárnőket egyaránt. Ezek az esetek egytől egyig kimerítik a korrupciónak a Btk.-ban rögzített fogalmát: az illető tanintézetek munkatársai pénzt gyűjtöttek az érettségizőktől sikeres előmenetelük ígérete fejében. A megvesztegetés eme formáján kívül igen gyakori jelenség a vizsgák idején az érettségiközpontoknak kikiáltott iskolákba delegált vizsgáztató bizottságok tagjainak „lekenyerezése”. Mindez burkoltabb formája ugyan a korrupciónak, de mégis az: a szülők kisebb-nagyobb összegeket, szakszóval élve protokollpénzt gyűjtenek, amiből naponta megvendégelik, esetenként megajándékozzák a vizsgáztató-felügyelő pedagógusokat, sok esetben szállást biztosítanak számukra. Ennek fejében a szülők elvárják, hogy a vizsgáztatók elnézőbbek legyenek a diákokkal, „megkülönböztető” bánásmódban bíznak az érettségizők is, az iskolák vezetősége, tanári kara pedig úgy tesz, mintha semmit sem tudna az ügyletről. Hasonló farkasvakságban szenved az oktatási minisztérium is, amely évről évre figyelmeztet a protokollpénzek tilalmára, tenni azonban nem hajlandó ellene. Az első lépést persze a szülőknek és az iskoláknak kellene meghozniuk e téren, vagyis egyszer s mindenkorra eltekinteni a vizsgáztatók körüludvarlásától. Ami persze azzal a kockázattal jár, hogy a diákot szigorúan a felhalmozott tudása alapján osztályozzák. Ha viszont olyan társadalmat akarunk, ahol a maturandus képességei, és nem csalás útján lép a felnőttek világába, akkor ez nem is olyan nagy ár.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.