2010. július 08., 09:492010. július 08., 09:49
Ebben az évben viszont mintha kevesebbet hallani a más ágazathoz hasonlóan a tanügyet is mérgező korrupcióról. Márpedig a jelenség bizony alaposan tetten érhető az iskolákban is, példa erre azoknak a Bákó vagy Galac megyei gimnáziumoknak az esete, amelyekre a napokban akciófilmekbe illő jelenetek közepette csaptak le a korrupcióellenes ügyészség álarcos rohamrendőrök által fedezett munkatársai, letartóztatva iskolaigazgatót, az érettségin felügyelő pedagógusokat és titkárnőket egyaránt. Ezek az esetek egytől egyig kimerítik a korrupciónak a Btk.-ban rögzített fogalmát: az illető tanintézetek munkatársai pénzt gyűjtöttek az érettségizőktől sikeres előmenetelük ígérete fejében. A megvesztegetés eme formáján kívül igen gyakori jelenség a vizsgák idején az érettségiközpontoknak kikiáltott iskolákba delegált vizsgáztató bizottságok tagjainak „lekenyerezése”. Mindez burkoltabb formája ugyan a korrupciónak, de mégis az: a szülők kisebb-nagyobb összegeket, szakszóval élve protokollpénzt gyűjtenek, amiből naponta megvendégelik, esetenként megajándékozzák a vizsgáztató-felügyelő pedagógusokat, sok esetben szállást biztosítanak számukra. Ennek fejében a szülők elvárják, hogy a vizsgáztatók elnézőbbek legyenek a diákokkal, „megkülönböztető” bánásmódban bíznak az érettségizők is, az iskolák vezetősége, tanári kara pedig úgy tesz, mintha semmit sem tudna az ügyletről. Hasonló farkasvakságban szenved az oktatási minisztérium is, amely évről évre figyelmeztet a protokollpénzek tilalmára, tenni azonban nem hajlandó ellene. Az első lépést persze a szülőknek és az iskoláknak kellene meghozniuk e téren, vagyis egyszer s mindenkorra eltekinteni a vizsgáztatók körüludvarlásától. Ami persze azzal a kockázattal jár, hogy a diákot szigorúan a felhalmozott tudása alapján osztályozzák. Ha viszont olyan társadalmat akarunk, ahol a maturandus képességei, és nem csalás útján lép a felnőttek világába, akkor ez nem is olyan nagy ár.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok