Egy ideje már a nemzetközi média is felfedezte Erdély fővárosát, a The Economist kisebb csodaként ír a településről, joggal. A tervek szerint ebben az évben elkezdődik kétszázezer új lakás építése Románia legvonzóbb és a legjobb életminőséget biztosító nagyvárosában. Százezer – ebből háromezer külföldi – egyetemista színesíti Kolozsvár történelmi központját abban az országban, ahonnan egyébként menekülnek a fiatalok. Közel másfél ezer IT cég foglalkoztat húszezer mérnököt és szoftverfejlesztőt, itt valóban dübörög a gazdaság.

Közben az egykori kincses város lassan eléri saját felső határait. És itt jöhet a képbe a korábbi „majdnem vetélytárs”, jelenleg csupán irigykedő Vásárhely. Ugyanaz a sajtó, amely az egekig emeli Kolozsvár fejlődését, sokszor méltatlanul földbe döngöli azt a Marosvásárhelyt, amely távolról sincs annyira rossz helyzetben, mint sokan politikai érdekből azt sugallni próbálják.

Tény ugyanakkor, hogy a Bolyaiak városát egy mára megfáradt polgármester vezeti, az őt körülvevő korrupt klikk pedig a hatékony stratégiák megjelenésének sem ad esélyt. Miközben Kolozsvár Nagyváraddal, Temesvárral és Araddal szövetségbe tömörülve keresi az újabb fejlődési lehetőségeket, addig Dorin Florea vásárhelyi elöljáró „felfújt lufinak” tartja a négy erdélyi település kezdeményezését, s esze ágában sincs ahhoz csatlakozni vagy egy hasonló együttműködést kezdeményezni. Az is igaz, hogy Kolozsvár olykor kifejezetten ellenségesen viszonyul Vásárhelyhez, elég csak azokat a gáncsoskodásokat említeni, amellyel az Avram Iancu repülőtér vezetősége igyekezett keresztbe tenni a Marosvásárhely melletti Transilvania légikikötőnek.

Egy városvezetés hozzáállása sok tekintetben befolyásolhatja az illető település életének alakulását, de a mai, nyitott gazdaság közepette nincs döntő befolyással a fejlődésre. Vásárhely Kolozsvár közelsége miatt előbb vagy utóbb mindenképpen az egykori kincses város vonzásába kerül. Most már tényleg épülnek a Marosvásárhelyt Kolozsvárral összekötő autópálya-szakaszok, félve ugyan, de talán hihetünk a 2020-as céldátumnak. Márpedig ha a sztrádán kevesebb mint egyórás elérhetőségre kerül egymáshoz a két város, nincs az a befektető, amelyik az egyre inkább telített Kolozsvárt vizsgálva ne vetne egy pillantást a „szomszédos” településre.

Hogy ez így legyen, hogy Vásárhely is esélyt kapjon, – a nélkülözhetetlen autópályán kívül – szükség van a kínálat bemutatására az alig több mint száz kilométerrel nyugatabbra már otthonosan mozgó lehetséges befektetőknek. Egy ilyen stratégiát – túl a politikai játszmákon – valamennyi, jövőben gondolkodó marosvásárhelyi városvezető-jelöltnek ki kell dolgoznia.