Édes teher a publicista számára, amikor csupán egy évvel a Saul fia Oscar-sikere után újabb magyar film Oscar-díja kapcsán kell méltató cikket írnia, miután Deák Kristóf Mindenki című alkotása is elnyerte az amerikai filmakadémia díját.
2017. február 27., 21:032017. február 27., 21:03
Hiszen most már nem arról kell értekezni, hogy több évtized múltán ismét csúcsra ért a magyar filmművészet, hanem arról, hogy a magyar film újra megvetette a lábát a nemzetközi filmgyártás elit ligájában, a magyar filmesek ismét folyamatosan és megbízhatóan nívós filmeket forgatnak.
Lényegtelen, hogy ezúttal „csak” a legjobb rövidfilmnek járó díjat nyerte el magyar alkotás. Egyrészt egy, a magyarországihoz hasonló kaliberű filmipar számára szinte a nullával egyenlő annak az esélye, hogy kétszer egymás után a legjobb egész estés külföldi film kategóriájában legyen az első – már egyáltalán a jelöltek közé jutás is nagy eredmény –, másrészt pedig egy minőségi rövidfilm elkészítése sem kisebb művészi és intellektuális feladat. És hogy az Oscar-duplázás nem véletlen, azt az is bizonyítja, hogy alig több, mint egy héttel korábban egy másik magyar film is rangos díjat kapott: Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje nyerte el az Arany Medvét a Berlinálén. A mostani sikerekhez a tehetséges rendezők mellett óhatatlanul szükség volt az újjászervezett támogatási rendszerre is. Akinek jobb rálátása van a helyzetre, az talán el tudja dönteni, mennyire megalapozottak az Andy Vajna vezette Filmalap elleni szakmai, illetve politikai alapú támadások. Egy dolog ugyanakkor elvitathatatlan: az alap létrejötte nyomán jutott több olyan film is az elkészítéséhez nélkülözhetetlen anyagi forrásokhoz, amely aztán a legelismertebb nemzetközi szemléken öregbítette és öregbíti a magyar filmesek hírnevét, és viszi a magyarok jó hírét. Igaz, hogy a Mindenki nem a Filmalap, hanem az NMHH támogatásával készült, ugyanakkor a többi olyan, hangos sikert aratott film, amely igen, már felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét a magyar filmesekre, és olyan helyzetet teremtett, amelyben nem lehet szó nélkül elmenni a magyar alkotások mellett.
A jelek szerint fennállnak a feltételei annak, hogy ez a trend folytatódjon. Persze nem haragszunk meg, ha nem nyer minden évben Oscar-díjat egy magyar alkotás – épp elég nívós filmszemle van a világban ahhoz, hogy az Oscar-szobrocskán kívül is számos értékes elismerést söpörjenek be a magyar filmek. A magyar alkotók most ismét megmutatták: rajtuk igazán nem múlik, hogy tényleg így legyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!