Valamiért ez az epizód jutott eszembe, amikor a kormány vezető erejét adó Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kolozs megyei szervezetének vezetői hisztériarohamot kaptak, és a döntés megváltoztatását követelték a pártvezetéstől, miután a koalíciós tárgyalásokon eldőlt, hogy a megye kormánymegbízotti tisztségét az RMDSZ kapja.

A megyei önkormányzat elnöke, Alin Tişe egyenesen a pártból való kilépéssel fenyegetőzött, de Emil Boc kolozsvári polgármester is a prefektusi tisztség átadása ellen ágált. Majd nem sokkal ezt követően valakik fekete festékkel lefújták a Kolozsvár határában álló helységnévtáblák egyikén a magyar feliratot. Pár napra rá a PNL elnökségi üléséről kiszivárgott hírek szerint a Kolozs megyei liberálisok ismét csak győzködni kezdték a pártvezetést, ne adja oda az RMDSZ-nek a prefektusi tisztséget. „Érvként” pedig azt hozták fel, hogyha a megye prefektusa magyar lesz, az felkorbácsolhatja a magyarellenes nacionalista indulatokat a megyében. Vagyis – szerintük – az etnikai béke érdekében javasolták, hogy a tisztség maradjon román kézben.

Azonban Boc és társai érveléséből mintha nem az amiatti őszinte aggodalom csengene ki, hogy szélsőséges románok magyarellenes cselekedetekre ragadtathatják magukat, ha magyar ember költözik be a prefektus irodájába. Hanem amolyan vészjósló fenyegetésnek hangzik. Mintha burkoltan arra utaltak volna: amennyiben a koalíciós vezetők nem gondolják meg magukat, akkor ők hathatnak majd oda, hogy – ha magától nem történne meg – még a táblamázolásnál is radikálisabb formában nyilvánuljanak meg a magyar­ellenes érzelmek.

Az persze érthető, hogy a Kolozs megyei liberális illetékesek bosszankodnak, amiért ki kell engedniük a kezükből az eddig általuk birtokolt tisztséget a koalíciós partner kedvéért. Csakhogy ez ellen lett volna egy orvosság: jobban kellett volna kormányozni egyedüli kormánypártként a december eleji parlamenti választások előtt, és akkor a párt nem jutott volna oda, hogy a választáson csupán második helyen végezve két alakulatot – az USR–PLUS-t és az RMDSZ-t – is be kelljen vonnia a következő, koalíciós kormányba. A megyei kormánymegbízottak kinevezése pedig nem attól függ, melyik párt milyen eredményt ért el az adott megyében, hanem attól, hogyan sikerült megállapodni a koalíciós tárgyalások során.

Mindazonáltal alapos a gyanú, hogy a Kolozs megyei liberálisok acsargásának hátterében nem csupán ez áll. Hanem egyszerűen az, hogy nem bírják elfogadni, miszerint Kolozs megye élén magyar prefektus álljon. Elvégre mégiscsak arról a megyéről van szó, amelynek székhelyén hosszú évekig tombolt a legprimitívebb magyarellenes sovinizmus, amely még hosszú évekkel Gheorghe Funar egykori polgármester leváltása után is ott lappang. És a jelek szerint felszínre tör, amikor arról van szó, hogy a magyarok befolyásos tisztségre tegyenek szert, amikor velük szemben már végleg meghódítottnak vélt hadállásokat kell feladni.

Ebben a kontextusban értelmezendő az etnikai konfliktus kirobbanásával való zsarolás. Amelynek az RMDSZ elnöke a jelek szerint úgy engedne, hogy igazából nem engedne, elvégre a Kolozs megyei prefektusi tisztségért a Bihar megyeit kérné cserében. Az pedig tudható, hogy a megyei RMDSZ-szel – amúgy nem etnikai okok miatt – évek óta kutya-macska-viszonyban levő bihari liberálisok ebbe biztosan nem mennének bele. Elvégre ezért kellett az eredetileg kért Bihar helyett Kolozs megye prefektusi tisztségét odaadni a magyar szervezetnek.

Egyelőre tehát patthelyzet áll fenn, de egyvalami kijelenthető: ha nem is köthető közvetlenül a Kolozs megyei liberálisokhoz a helységnévtábla lemázolása, a morális felelősség mindenképpen őket terheli. Elvégre már a magyar prefektus kinevezése elleni első megszólalásaik révén ők maguk vitték el etnikai irányba az ügyet, és ők generálták a konfliktushelyzetet. Az pedig pláne minősíthetetlen, hogy etnikai ellentétek „belengetésével” próbálják meg zsarolni a koalíciós vezetőket. Mindezek nyomán igencsak kérdéses, mennyire lesz majd időtálló és stabil kormányzásra képes egy olyan koalíció, amelyben a partnerek ekkora mértékű konfliktusban állnak egymással, és ennyire képtelennek mutatkoznak a kompromisszumokra, a kicsinyes helyi érdekek zárójelbe tételére a közös kormányzás sikere érdekében.