2009. február 12., 00:502009. február 12., 00:50
Tény ugyanakkor, hogy még az RMDSZ–EMNT-lista sem fedi le a romániai magyarság egészét, mint ahogy az is tény, hogy a megegyezés elsősorban az RMDSZ számára járhat kedvező eredményekkel. Hiszen az összefogás jogi keretét a szövetség logójával ellátott lista jelentené, ráadásul a megállapodásból kizárnák a kisebbik romániai magyar pártot, az MPP-t. Márpedig az, hogy a Tőkés-féle oldal csatlakozik a Markó-táborhoz, elvileg úgy is interpretálható, hogy a püspök-képviselő is elfogadja azt az RMDSZ-es retorikát, amely megkérdőjelezi a polgári párt legitimitását. Az MPP nélküli majdnem összmagyar listát akkor nevezhetjük valóban közös listának, ha annak összeállításakor, illetve a képviselők tennivalóinak meghatározásakor nem csupán a hozzá nevét adó RMDSZ, de az arcát adó Tőkés és a köré tömörülő szervezetek szempontjai és szabályai is érvényesülnek, és az együttműködés mikéntjét minden részletre kiterjedő, írásos szerződésben rögzítik. Ellenkező esetben tulajdonképpen annyi történik, hogy az RMDSZ „lenyúlja” Tőkést, hogy húzónévként a szövetséggel nem szimpatizáló polgárok voksait is behozza, majd a választások után learatja a babérokat – anélkül, hogy az EMNT érdemben bármit tehetne. Az MPP kihagyása nyomán azonban még így is kétséges, mennyire bír majd mozgósító erővel egy ilyen lista. Az ok, amiért az EMNT is belemenne a párt kigolyózásába, minden bizonnyal az elnök Szász Jenő személyében keresendő: a jelek szerint egyre inkább elszigetelődő politikust sem Markó, sem Tőkés nem szívleli, így amíg ő áll az alakulat élén, az MPP nem igazán szalonképes. A pártban emiatt lappangó konfliktusok sem az MPP helyzetének szilárdságát sugallják, így a koalícióba való bevétele csak gyengítené annak stabilitását. Márpedig ezen nem szabadna múlnia a valódi összmagyar képviseletnek – már csak azért sem, mert a vonatkozó törvény értelmében a választási szövetségeknek is ugyanúgy 5 százalékos küszöböt kell teljesíteniük, mint a pártoknak.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.