2011. április 11., 10:012011. április 11., 10:01
A kapásból beugró válasz természetesen az lehet, hogy meg akarják dönteni egy excentrikus zsarnok hatalmát, aki nem csupán saját országa népével bánik kénye-kedve szerint, de a nemzetközi terrorizmus támogatásából is kivette a részét. Ez persze jól hangzik – csak arra nincs meg a válasz, hogy ez pontosan hogyan érhető el, illetve hogy Kadhafi bukását követően mi történik Líbiával. Az első kérdésre kézenfekvőnek tűnt a válasz, hogy a kormányerők elleni légitámadások elegendőek lesznek ahhoz, hogy a lázadók felülkerekedjenek rajtuk. Csakhogy Kadhafi hadereje jóval erősebb annál, hogy néhány nap alatt megsemmisítsék. Igaz, hogy arzenáljának gerincét régi, zömmel szovjet gyártmányú hadieszközök alkotják, de a felkelők fegyverzete még szegényesebb, össze sem hasonlítható a kormánycsapatokéval. A jelek szerint pedig hiába a légicsapások, Kadhafi katonái még mindig nem szenvedtek akkora veszteségeket, hogy ne tudnák felőrölni gyengén felfegyverzett ellenfeleiket.
Arról nem is beszélve, hogy a diktátorhoz hű erők gerincét olyan, az országtól délre fekvő fekete-afrikai országokból toborzott zsoldosok adják, akiknek egzisztenciája és élete közvetlenül Kadhafitól függ – ennek védelmében pedig nem haboznak a lehető legsúlyosabb atrocitásokat sem elkövetni, hiszen nem saját népük ellen harcolnak. A másik probléma, hogy továbbra sem tudni, milyen erők követhetnék Kadhafit az ország élén. Homályba vész, hogyan lehetne egy olyan, a törzsek és a politikai erők zömének támogatását élvező kormányt felállítani, amely képes lenne biztosítani az ország stabilitását. Az, hogy Kadhafi esetleges bukását követően önmagától, mintegy varázsütésre megtörténne a nagy összeborulás, igencsak naiv elképzelés. A dilemma súlyos: ha a Nyugat nem növeli erőfeszítéseit, Kadhafi hatalmon marad, vagy ha nem is, esetleges bukásáig az egész ország háborús rommá lesz. Ha viszont szárazföldi erőket is bevet, akkor annak áll fenn a veszélye, hogy ugyanolyan, kétes kimenetelű kalandba keveredik, mint Irakban vagy Afganisztánban. A szélsőséges iszlám terrorizmus megjelenése pedig bármelyik forgatókönyv esetében valós veszélyt jelent.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!