2011. április 11., 10:012011. április 11., 10:01
A kapásból beugró válasz természetesen az lehet, hogy meg akarják dönteni egy excentrikus zsarnok hatalmát, aki nem csupán saját országa népével bánik kénye-kedve szerint, de a nemzetközi terrorizmus támogatásából is kivette a részét. Ez persze jól hangzik – csak arra nincs meg a válasz, hogy ez pontosan hogyan érhető el, illetve hogy Kadhafi bukását követően mi történik Líbiával. Az első kérdésre kézenfekvőnek tűnt a válasz, hogy a kormányerők elleni légitámadások elegendőek lesznek ahhoz, hogy a lázadók felülkerekedjenek rajtuk. Csakhogy Kadhafi hadereje jóval erősebb annál, hogy néhány nap alatt megsemmisítsék. Igaz, hogy arzenáljának gerincét régi, zömmel szovjet gyártmányú hadieszközök alkotják, de a felkelők fegyverzete még szegényesebb, össze sem hasonlítható a kormánycsapatokéval. A jelek szerint pedig hiába a légicsapások, Kadhafi katonái még mindig nem szenvedtek akkora veszteségeket, hogy ne tudnák felőrölni gyengén felfegyverzett ellenfeleiket.
Arról nem is beszélve, hogy a diktátorhoz hű erők gerincét olyan, az országtól délre fekvő fekete-afrikai országokból toborzott zsoldosok adják, akiknek egzisztenciája és élete közvetlenül Kadhafitól függ – ennek védelmében pedig nem haboznak a lehető legsúlyosabb atrocitásokat sem elkövetni, hiszen nem saját népük ellen harcolnak. A másik probléma, hogy továbbra sem tudni, milyen erők követhetnék Kadhafit az ország élén. Homályba vész, hogyan lehetne egy olyan, a törzsek és a politikai erők zömének támogatását élvező kormányt felállítani, amely képes lenne biztosítani az ország stabilitását. Az, hogy Kadhafi esetleges bukását követően önmagától, mintegy varázsütésre megtörténne a nagy összeborulás, igencsak naiv elképzelés. A dilemma súlyos: ha a Nyugat nem növeli erőfeszítéseit, Kadhafi hatalmon marad, vagy ha nem is, esetleges bukásáig az egész ország háborús rommá lesz. Ha viszont szárazföldi erőket is bevet, akkor annak áll fenn a veszélye, hogy ugyanolyan, kétes kimenetelű kalandba keveredik, mint Irakban vagy Afganisztánban. A szélsőséges iszlám terrorizmus megjelenése pedig bármelyik forgatókönyv esetében valós veszélyt jelent.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!