2012. április 03., 09:332012. április 03., 09:33
A jelek szerint mind ő, mind a kormánypártok belátták, hogy az ügy további elhúzódása belföldön a kormány és a mögötte álló erők, külföldön pedig az ország tekintélyét és hitelét rombolta volna tovább. Az elnök lemondásához bizonyára az is hozzájárult, hogy még a kormánnyal szimpatizálók sem zártak össze mögötte, sőt: a mértékadó hagyományos és internetes konzervatív orgánumok zöme egységesen állt ki amellett, hogy Schmittnek – azért, hogy Magyarországról ne legyen továbbra is elmondható, hogy következmények nélküli ország – távoznia kell tisztségéből.
Talán vannak, akik az elnök lemondását a balliberális lejárató kampány győzelmeként könyvelik el, és részben igazuk is van. Hiszen tény, hogy az ellenzéki média és politikusok gyakran emberi méltóságát sárba tiporva bírálták Schmittet. A plágiumügy kirobbantása is része volt a karaktergyilkosságnak, a szomorú azonban az, hogy – mint azt végül a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa és szenátusa is beigazolta – a vádak megalapozottak voltak.
És ezek után már nem az számít, hogy lesz-e doktori titulusa Schmitt Pálnak a jövőben, vagy sem, hanem az, hogy húsz évvel ezelőtti címét nem szabályszerűen szerezte. Ennek nyomán pedig az államfői hivatal méltóságának megőrzése érdekében távoznia kellett. Az, hogy ki lesz az utódja, akárcsak az ő kijelölésekor, most is a kétharmados többség döntésén múlik. Két évvel ezelőtt azért esett a kormányoldalhoz maradéktalanul lojális Schmittre a választás, mert arra volt szükség, hogy az 1944 után megszakadt jogfolytonosság helyreállítását célzó törvénykezési dömpinget ne akasszák meg az államfő esetleges alkotmányossági kifogásai.
Ennek eredményeként ma számos újonnan elfogadott jogszabályt bírálnak és vizsgálnak a nemzetközi fórumok, mondván: azok egyes elemei nem biztos, hogy megfelelnek a demokratikus normáknak. Schmitt utódjának kiválasztásakor nem árt odafigyelni, hogy olyan, köztiszteletben álló személyre essen a választás, akinek szerepét nem csupán annyiban határozzák meg, hogy kritikátlanul asszisztáljon a kormányoldal döntéseihez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok