2010. december 21., 10:192010. december 21., 10:19
A román kormány által 2002-ben létrehozott testület létjogosultságát már annak idején sokan megkérdőjelezték – főleg olyan közéleti „személyiségek”, akiknek sohasem kellett a szomszédba menniük egy jó adag idegengyűlöletért –, ettől függetlenül a kormányzati szerv működése teljesen indokolt.
Éppen a napokban közzétett felmérés is a hazai társadalom aggasztó intoleranciájáról árulkodik: például négyből egy román állampolgár „problémásnak”, az ország számára fenyegetettségnek tartja a nemzeti kisebbségek létét. Nevezhetnénk akár szimbolikus gesztusnak is, hogy a kirekesztő megnyilvánulásokat üldöző testületet magyar nemzetiségű szakember irányítja, bár hajlunk arra, hogy ez inkább politikai alku hozadéka. Ettől eltekintve nevetséges, a diszkrimináció jelenségének visszaszorítása terén vajmi kevés eredménynyel kecsegtető a tanács határozata, amellyel a törvény szerint kiróható legalacsonyabb, a minimálbérnél is kevesebb büntetéssel sújtotta egyértelműen uszító, egyformán roma- és magyarellenes kirohanásáért az egykori teniszcsillagot.
Aki mellesleg a farzsebéből kivágná a maximális, nyolcezer lejes bírságot is, „előélete” – évtizedekkel ezelőtt „koszos zsidónak” nevezte vetélytársát, Jimmy Connorst – ismeretében pedig nehezen feltételezhető, hogy mentalitása megváltozna, a nyilvánosságnak szánt határozott üzenetként azonban mindenképpen tanulságosabb lenne egy szigorúbb büntetés. Ám ennek híján kénytelenek vagyunk egyetérteni Asztalos Csabával, miszerint a romániai romák helyzetének az európai közbeszédbe emelését egyedül – a cigánybarátsággal nem vádolható – Nicolas Sarkozynek „köszönhetjük”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok