2010. március 04., 12:072010. március 04., 12:07
Minap például Csíkszeredába kellett mennem, és délig dolgom végeztével sikerült úgy megjárni a megyeszékhelyet, hogy a „szolgálati helyemről” se hiányozzak sokat. Na, de mi történt? Késett a vonat ötven percet – kihangsúlyozom, szerencsémre, egyébként eszembe sem jutott volna, hogy autóstoppal is beutazhatnék Csíkszeredába. Aztán továbbra is szerencsémre az állomási taximegállóban ott várakozott a kedvenc taxisom, aki ismeretségi alapon félárban elröpített a kisvárosom „stopmegállójába”. Itt öt percet sem kellett várakoznom, és máris jött egy ismerős, aki kevesebb, mint egy óra alatt a megyeszékhelyre szállított. Ráadásul ingyen! A hivatalban, ahová mentem, már vártak, és kávézással együtt alig több mint egy óra múlva a jól végzett munka örömével távozhattam, természetesen a csíkszeredai „stopmegállóba”. Innentől pedig majdnem minden úgy zajlott, mint jövet, annyi különbséggel, hogy jó szándékú román emberek szállítottak haza. Szóval egy-egy napon ilyen szerencsés vagyok… S ha már itt tartunk, nem hagyhatom ki azt sem, milyen szerencsés voltam akkor, amikor ellopták a pénztárcámat – úgy kb. egy hónappal ezelőtt. Akkor ugyanis az történt, hogy mivel pénteki napon emelték ki a vonaton a táskámból a pénztárcát – szerencsémre – a hét végére való tekintettel nem jelentettem a rendőrségen a lopást. Csupán a bankot hívtam fel valami éjjel-nappal hívható zöldszámon és jeleztem: „bukszával” együtt ellopták a bankkártyámat is. És noha akkorra már „fényes-üresre takarítottam” a számlát, tartottam tőle, nehogy egy ügyes banki tolvaj kezébe kerüljön és gyártson nekem egy jó nagy hitelt, hogy legyen legalább három évig amiért dolgoznom. De a személyit és egyéb igazolványaimat nem jelentettem. És láss csodát, megint mekkora szerencsém lett?! Hétfőn reggel a postáról hívtak telefonon, menjek a pénztárcám után, mert a reggeli postával megérkezett. „Pénz kivételével minden igazolvány benne van, még a bankkártya is” – közölte a hivatalnok. Aztán míg mentem a posta felé, kiagyaltam, üzenhetnék a Kedves Tolvajnak. Akkor elmaradt, de most megteszem: „Ha máskor ellopja az én, vagy a más pénztárcáját, miután kiüresítette a garasoktól, dobja be az első postaládába.” Már nem egyébért, de hogy más is legyen olyan szerencsés, mint én.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.