2012. április 17., 09:152012. április 17., 09:15
De hát mit is lehet még újat mondani erről a nagyon-nagyon sajnálatos száz év előtti esetről?! Amit még lehetne, az sem új, sőt, száz évnél sokkal-sokkal régibb, nagyjából egyidős magával az emberrel. Azaz az emberi természetre vonatkozik. Ami – természetesen – nem azonos a nagy anyatermészettel. Hiszen a Titanic esetében sem a természet volt a hibás, a jéghegyekről régtől tudtak, az nem pillanatok alatt pusztító földrengés.
Az ember viszont minél többet tud a természetről, annál kevésbé ismeri fel önmaga természetének a buktatóit. Annyi minden más mellett ezt is József Attila fogalmazta meg a leginkább érthetően: „Még nem nagy az ember. / De képzeli, hát szertelen.” A technika fejlődésének segítségével egyre inkább úgy látja magát, mint vitézlegényt a gáton. Aki mindent kiáll. S ha esetleg az ellenkezője történik, akkor legtöbbször már arra sincs idő, hogy bevallja a tévedését.
Távol álljon tőlem, hogy egy másfél ezer ember életét követelő tragédián poénkodjam, vagy cinikusan tanácsokat osztogassak, hogyan és miképpen lehet okosan élni. (Jó volna, ha tudnám, legalább a magam számára megfogalmazni!) Csak mostanában, amikor szinte naponta hallani újabb és újabb elektronikus kütyük piacra dobásáról, amitől aztán olyan könnyű lesz az életünk, hogy minden pillanatban a piheként való elszállás fenyeget majd, gyakran eszembe jut a Titanic. A technikai forradalom (és ez ehelyt nem a reklámszövegek „forradalmian” új ízei, mosóporai vagy fogkeféi) hajnalán, száz évvel ezelőtt végső soron jogosan érezte úgy az ember, hogy most már csak a csillagos ég a határ.
Egy évszázad elteltével, mostanság pedig sokan úgy érzik, hogy már az sem. Az elektronika mindent megold, mindenhová elvisz, csak állni kell a gáton, vitézül, rezzenetlenül. Mindaddig... Jaj ne, csak nehogy már jósolgatni is kezdjek! De a hosszú tapasztalatra támaszkodó bölcsködés azért engedtessék meg nekem. És senki ne vegye zokon a figyelmeztetést, hogy technika ide, villogó kütyük oda, de az emberi természet jóformán semmit nem változik: érezhetjük mi magunkat vitézkedő legényeknek, ha a gátakban is ott munkál valahol a „gátság” öntudata.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok