VEZÉRCIKK – Újabb, erődemonstrációként is felfogható politikai-társadalmi akciót, egyedi közösségi élményt nyújtó megmozdulást szervezett a hétvégén az SZNT a Székelyföld határainak kivilágításával.
2015. október 25., 22:402015. október 25., 22:40
A mostani tömegrendezvény szervesen illik a nemzeti tanács által korábban rendezett figyelemfelkeltő akciók, jelesül a székelyek nagy menetelése, továbbá a székely szabadság napja sorába. Ezek a megmozdulások kivétel nélkül azt célozták, hogy kinyilvánítsák a tömbmagyar régió autonómiához való jogát, követelve a román államon belüli önrendelkezését.
Az már a sajátos bukaresti kisebbségpolitikának, a román hatóságok viszonyulásának a következménye, hogy ezeken a demonstrációkon mindannyiszor bizonygatni kell a Székelyföld létezését, elvégre a régió nevének emlegetésekor a többség ma is előszeretettel odabiggyeszti az „úgynevezett” jelzős szerkezetet.
Most, miután kialudt a parázs a határjelző őrtüzek máglyái alatt, felmerül a kérdés: hogyan tovább az autonómia felé vezető úton? Miként kamatoztathatók ezek a megmozdulások a tényleges jogegyenlőség intézményi garanciájának biztosítása, a régió, illetve annak sajátos jogállásának elismertetése terén?
Akárcsak a rendszerváltás óta eltelt 25 év során annyiszor, ezekre a kérdésekre sajnos ma sem kapunk megnyugtató választ. Már csak azért sem, mert például a román média ingerküszöbét alig-alig érte el az SZNT hétvégi akciója, a hatóságok érdeklődése pedig – lásd a gyergyószentmiklósi tűzifák lefoglalását – kimerült egy vaskos túlkapásban. Ráadásul sokak szerint a nemzetközi helyzet sem kedvez a székelyföldi önrendelkezési törekvéseknek: az EU-t túlságosan lefoglalja a migráció kérdésköre, és amúgy is megvan a maga baja a katalán elszakadási törekvésekkel.
Viszont a valóság az, hogy a zászlajukra a székely autonómia ügyét tűző hazai szervezetek és mozgalmak akkor követnék el a legnagyobb hibát, ha folyamatosan egy kedvező politikai konstelláció függvényében hallatnák a szavukat, addig pedig mélyen hallgatnának. Ki tudja, néhány újabb lármafa felgyújtása nyomán talán az erdélyi magyarok parlamenti képviselete is belátja, hogy „ég a ház”, és igazán eljött az ideje az autonómiáról szóló törvénytervezet előterjesztésének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!