2009. április 02., 13:372009. április 02., 13:37
Olybá tűnt, mintha a két nemzet között lassan normalizálódik a viszony. Akkor bizonyára még a legpesszimistábbak sem gondolták volna, hogy 2009-ben, öt évvel a két ország EU-csatlakozása után a szlovákiai elnökválasztás fő témája a magyarkérdés lesz. Hogy a második forduló előtt annak a jelöltnek kell majd szurkolnunk, aki ugyan határozottan elutasítja az autonómiát, de legalább nem kvaterkázik azzal a magát szociáldemokratának tartó kormánypárttal, amely két fasiszta pártot emelt be maga mellé a kormányba, és amely gondolkodás nélkül beállt a magyargyűlöletet szinte már államvallási rangra emelő, miniszteri tárcákkal rendelkező frusztrált szélsőjobbosok kórusába. Mint ahogy azt sem sokan gondoltuk volna, hogy Romániában államfői szintről kezdik gerjeszteni a magyarellenes indulatokat a választási kampány küszöbén. Traian Băsescu mucsai megnyilvánulásai – románellenes etnikai tisztogatást vizionált a tömbmagyar vidékeken, majd a kulturált, jószomszédi kapcsolatok elemi protokolláris szabályait felrúgva visszavonatta Sólyom László gépének leszállási engedélyét – egy tőről fakadnak a szintén újabb elnöki mandátumra pályázó Ivan Gasparovic kijelentéseivel, amelyek szerint Szlovákiában nincsenek magyar iskolák, csak szlovák tanintézmények, amelyekben magyarul is tanulnak. A két országot is egyre inkább szorongató válságban értelmes, szakszerű, a lakosság megnyugtatására és a gazdaság rendbetételére alkalmas program híján, korrupciós gyanúkba keveredve mindkét elnök a legprimitívebb eszközhöz folyamodik. A magyarok ellen uszítja a többségi társadalmat, kihasználva azt, hogy Magyarország minden korábbinál nagyobb káoszba süllyedve képtelen őket megvédeni. A konjunktúra most a Băsescu- és Gasparovic-féle kútmérgezőknek kedvez. Kérdés, hogyan tudják majd ismét ihatóvá tenni a vizet, ha újabb mandátumot nyernek. Már ha egyáltalán szándékukban áll eltakarítani az általuk beleöntött szennyet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok