Kollektív felelősség

A dilemma persze nem pusztán arra vonatkozik, hogy megtörtént-e a tűzvész felelőseinek elszámoltatása, vagy hogy levonták-e a megfelelő tanulságot a szakhatóságok a hasonló katasztrófák elkerülése érdekében. Szó mi szó, e téren nem történtek megnyugtató lépések az elmúlt egy év során. Ennél talán sokkal lényegesebb, hogy beteljesültek-e, vagy legalábbis tetten érhetőek-e ma is azok a folyamatok, amelyeket a tavaly októberi borzalmas baleset elindított a romániai társadalom körében. Hiszen a tragédia nyomán kirobbant utcai tüntetések legfőbb üzenete az volt, hogy egyszer s mindenkorra le kell számolni a szó szoros értelmében ölni képes korrupcióval, a hivatali hatáskörben elkövetett hanyagsággal és nemtörődömséggel. Az utca hangja akkor azt üzente a politikai osztálynak, a választott és kinevezett állami tisztségviselőknek, hogy Románia nem folytathatja következmények nélküli országként.

Persze nem állíthatjuk, hogy a Colectiv-katasztrófa ne járt volna következményekkel. A baleset „elsöpörte” hivatalából Victor Pontát és kormányát, azt a típusú hatalomgyakorlást, amely végeredményben a szerencsétlenséget kiváltó okok melegágya volt. A politikai pártok szemmel láthatóan megrettentek a váltást, változást, megtisztulást követelő felháborodási hullámtól, és ijedtségükben akkora társadalmi-politikai reformokat helyeztek kilátásba, hogy csuda.

Az eredményt ismerjük. A hazai egészségügyi rendszer ugyanúgy több sebből vérzik, mint egy évvel ezelőtt, több égési sérültet ma is képtelenek egyszerre ellátni a romániai kórházak, ráadásul az orvosok, ápolók épp hétfőn robbantottak ki sztrájkot, megelégelve a be nem tartott ígéreteket. Jobbára porhintésnek bizonyultak a pártok által meglebegtetett reformok is: a parlamentben ugyanúgy folytatódik az igazságszolgáltatás munkájának akadályozása, mint korábban, az alakulatok választási listái pedig hemzsegnek az elítélt vagy a nyomozó hatóság célkeresztjébe került jelöltek nevétől. Az RMDSZ mellveregetve hirdeti, hogy parlamenti frakcióinak összetétele jelentősen megújul december 11-én, eközben viszont a kampány, a retorika a régi maradt: a választások közeledtével olyan témákról és ügyekről fújja le a port a szövetség, amelyekkel két parlamenti megmérettetés közben ritkán hozakodik elő.

Miért nem lehet komolyan venni a választókat? Hová lettek tehát a tavaly október 30-ai szerencsétlenséget követően támasztott elvárások, de főleg a megfogalmazott ígéretek és vállalások? Holott a Colectiv-tragédia legfőbb üzenete az, hogy a társadalmi megtisztulás csak határozott belső igény esetén mehet végbe, ugyanakkor az idei választások kapcsán is elmondható majd: egy népnek olyan választottai vannak, amilyeneket megérdemel.