2010. május 19., 15:542010. május 19., 15:54
A költekezés a válság kirobbanását követően is folyt, ráadásul hitelből, a kormány ugyanis részben a nemzetközi hitelintézetektől felvett kölcsönből fedezte a közkiadásokat. Nem volt azonban ez másképp a válság előtt sem: az akkor száguldó gazdaságot sem a romániai termelékenység tartotta növekedési pályán, hanem a Nyugat-Európában munkát vállaló több millió romániai által hazautalt eurómilliárdok.
Az elmúlt időszak kormányainak bűne az, hogy megpróbálták fenntartani azt az illúziót, hogy nincs nagy baj, még azon az áron is, hogy vészhelyzetbe sodorták az országot. Ráadásul a kormány most, amikor a saját hibájából súlyossá vált válságot kell orvosolni, megint csak kapkodni képes, miközben a kormányfő és a „nehézsúlyú” miniszterek sportot űznek a nyilvánosság előli rejtőzködésből. A fűnyíró elv alapján minden közalkalmazottra és nyugdíjasra alkalmazandó illetménymegvonás ugyanis lehet, hogy megtakarítást jelent, ám kilátástalanságba taszítja az alacsony jövedelműeket, emellett visszaveti a fogyasztást és az áfabevételeket is.
Nem indokolatlan hát a szakszervezetek felvetése, hogy a felduzzadt állami apparátus leépítése mellett a bér- és nyugdíjcsökkentést progresszívan kellene alkalmazni, oly módon, hogy a legalacsonyabb illetményekben részesülőktől kisebb arányban vonjanak el pénzt, mint a kiemelt fizetést és nyugdíjat kapó polgároktól. Ráérzett erre a kisebbik koalíciós partner RMDSZ elnöke is, aki tegnap már a kisnyugdíjak érintetlenül hagyását pedzegette, ezáltal hátrálva ki némileg a súlyos megszorítások mögül.
Persze a teljes kihátrálás, a kormánypozíciók feladása most nem lenne szerencsés, hiszen azt a látszatot keltené, hogy gyáván megfutott. Ám ha a helyzet súlyosbodik, indokolttá válhat, hogy elkezdjen okokat keresni a koalíció felrúgására. Kitűnő ürügy például az oktatási törvény kisebbségek számára kedvező cikkelyeinek esetleges parlamenti bukása . Igaz, ez esetben a kormányból való kilépés akkor is az elvárható minimum volna, ha történetesen nincs gazdasági válság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok