2010. július 28., 10:352010. július 28., 10:35
Mircea Jorj egykori alprefektus – akinek neve csak a kincses város román politikai berkeiben cseng ismerősen – egyáltalán nem abbéli meggyőződésében fordult az ügyészséghez, hogy az Európai Parlament alelnökének a székely önrendelkezéssel kapcsolatos kijelentése kimerítené az alkotmányszegés vagy a hazaárulás fogalmát.
A fiatal politikus „csupán” politikai karrierjét építgeti, szeretné megpályázni Kolozsvár polgármesteri székét a 2012-es helyhatósági választáson, márpedig jól tudja: a Mócok úti városházára a magyarellenesség bevetésével vezet a legrövidebb út. Ebben jeleskedett Gheorghe Funar, majd a magyarfaló polgármestert a nyeregből kiütő Emil Boc is, aki 2004-ben a Bibliára tett kézzel esküdött fel, nem fog együttműködni a magyarokkal. Bocból, mint tudjuk, polgármester lett, és persze helyi szinten rögtön lepaktált az RMDSZ-szel, négy év múlva pedig kormányába kooptálta a magyar alakulatot. A fenti példák – kivéve a magyargyűlöletével következetes Funart – azt bizonyítják, hogy a román politikusok mindig annak megfelelően viszonyulnak a magyarkérdéshez, ahogy éppen politikai érdekük megkívánja. A demokrata-liberális Daniel Buda például 2007-ben Markó Bélát és Tőkést „csomagban” küldte volna Magyarországra, amiért utóbbi a határmódosítás alternatívájának nevezte az autonómiát.
A PDL akkor ellenzékben volt, ma jól elvan az RMDSZ-szel. A mostani Tőkés-ellenes indulatok, a székely önrendelkezés témájának újramelegítése azonban nem írható kizárólag a magyar kártyát konjunkturális érdekeik alapján előrángató román politikusok számlájára, nagy szerepük van ebben az RMDSZ vezetőinek is. Amikor a szövetség egyik területi elnöke – aki mellesleg államtitkár is – azzal legyinti le az EMNT elnökének „autonómiázását”, hogy populista, és csak az erdélyi magyarok szimpátiáját vadássza, ezzel tulajdonképpen a szélsőséges román politikusok malmára hajtja a vizet. Holott az effajta kettős beszéd sehová sem vezet, és a romániai magyar politikai elitnek be kellene látnia: ha nem alakít ki közös álláspontot ebben a kérdésben, Bukarest sohasem veszi komolyan.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok