2010. április 23., 11:142010. április 23., 11:14
Miközben a még „nyitva maradt” 57 egyéni választókerület közül 56-ban a Fidesz–KDNP jelöltje várja első helyen a döntő megmérettetést, és mindössze nyolc kerület van, ahol tízszázalékosnál kisebb a különbség az első és a második helyezett között, Orbán Viktor alakulata kilenc kerület elvesztésével is biztosan megszerezné a kétharmadot.
Sportnyelven erre mondják, hogy ziccer, a telitalálat, a végső győzelem megszerzése azonban nagyban függ attól, mennyire sikerült egyértelművé tennie a Fidesznek szavazói számára, hogy a mérkőzést még nem fújták le, és most vasárnap is el kell menni voksolni. Annál is inkább, mivel a szocialisták semmit sem bíztak a választási matematikára, és régi szokásukhoz híven – lásd például a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazást – a két forduló között leginkább azt művelték, amihez legjobban értenek: riogattak.
Azt próbálták elhitetni, hogy a Fidesz-többség (Lendvai Ildikó, az MSZP „még” elnöke után szabadon: Orbán „túlhatalma”) veszélyt jelent a magyar demokráciára és alkotmányos berendezkedésre egyaránt. Túl azon, hogy az első fordulóban csúfos vereséget, fennállása leggyengébb eredményét produkáló MSZP számára a Fidesz kétharmadának megakadályozása lenne az egyetlen szépségtapasz, a politikai mélyrepülésbe fogott párt apokaliptikus víziója hamis. Arról ugyanis nem beszélnek, hogy a rendszerváltás óta nem a Fideszé lenne az első kétharmados felhatalmazás, hiszen az MSZP és az SZDSZ 1994 és 1998 között fungáló kormánya ugyanilyen többséggel bírt az Országgyűlésben.
Ráadásul azok a balliberális politikusok és véleménymondók, akik most jobboldali diktatúrát kiáltanak, és a „demokratikus kontroll” letéteményeseiként tetszelegnek, akkoriban még véletlenül sem érezték, hogy a teljhatalom fenyegeti a demokráciát, és semmiféle jogi, politikai kényszert nem éreztek arra, hogy ne használják fel többségüket.
Netán a széles körű társadalmi felhatalmazás csak a baloldal privilégiuma?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok