JEGYZET – Ahogy a városban egyre több az ötletszerű útlezárás, járdafeltúrás, csőcsere és hasonló kellemetlenségek, annál gyakrabban teszik még elviselhetetlenebbé a gyalogosok számára a közlekedést a hirtelen elpimaszodott kerékpárosok.
2016. november 06., 19:512016. november 06., 19:51
Az autósok mintha már kezdenék magukat visszafogni, jobban figyelnek, megnézik, hol parkolnak, de lehet, épp ez az óvatosság dobta fel a biciklisek öntudatát. Kezdődött egy pár éve azzal, hogy a város meghirdette a kerékpárutak kampányát, az iskolákba is eljuttatva az aláírásgyűjtő íveket. Vígan írták alá a diákjaim, és mondogatták is közben, hogy végre sokkal biztonságosabban járhatnak majd iskolába két keréken.
Aztán az egész nagy kampányból ugyanolyan halvaszületett nagymama kalandja lett, mint olyan sok más, jobb sorsra érdemes kezdeményezésből. Kiderült ugyanis, hogy bicikliútról szó sincs, csupán bizonyos, amúgy is forgalmas járdára húztak egy csíkot, és festettek egy bicajt. Történetesen épp egy ilyen kiemelten sok lábbal illetett járda fut a házunk előtt is, mivel az egyetemhez, illetve a városi köztemetőhöz közel lakunk. És különösen kellemes időben sokan választják a „lábbuszt” az autóbusz helyett, illetve választanák, ha a száguldozó biciklizők nem csengetnének rájuk folyton folyvást. Ha nem volna tőlem annyira idegen ez az érzés, szerencsétlen páriának érezhetném magam, akinek kutyakötelessége minden pillanatban hálálkodni, amiért nem tapossák el. És ugyanez a helyzet a két gyaloghídon is, ahol tudtommal le kellene szállniuk a drótszamárról és áttolni a hídon.
De ők nem és nem! A sétafikáló közösségi rendőrök pedig úgy tesznek, mintha észre sem vennék, vagy talán valójában nem is veszik már észre, annyira belesimulnak az utcaképbe. Nagyon gyakran jut eszembe egy-egy amszterdami emlék, ahol annyira megszokott a kerékpározás, hogy a korábbi királynő, Julianna is állítólag szívesebben közlekedett két keréken, mint autóval. A komolyan megépített bicikliutakon pedig egyáltalán nem volt ritka látvány az egymás mellett kézen fogva, áhítatosan kerekező szerelmesek, vagy akár többen is összefogózva haladók, ha fontos volt a megbeszélnivalójuk. Ők a nekik kijelölt helyeken közlekednek, a járókelők pedig a járdákon.
Azt hallottam, hogy létezik egy Várad–Biharkeresztes-kerékpárút, nem vonom kétségbe, de azt igen, hogy fontosabb volna a határon átkerekezés megoldása, mint az, hogy a város idegtépő közlekedési körülményeit legalább ne súlyosbítsák a fél járdákat biciklisek számára „ellopó” csíkozással!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!