2010. július 23., 12:012010. július 23., 12:01
Amikor Bukarestben felültem az Athénba tartó buszra, egyből arra gondoltam, leszállok. Csak a ragyogó napsütés és az azúr színű tenger képe tartott vissza. Mert amikor véletlenül rátaláltam erre a lehető legolcsóbb utazási lehetőségre, fel sem merült bennem, hogy milyen útitársaim lesznek. Néhánynak közülük ránézésre adtam volna tíz év börtönt.
Egyértelművé vált, hogy én és útitársam vagyunk az egyedüli turisták. Ugyanis nemcsak Spanyolország és Olaszország van tele román vendégmunkásokkal, hanem Görögország is. Erre akkor döbbentem rá, amikor a román–bolgár határon megláttam a többi, tucatnyi buszt, és az athéni metróban lépten-nyomon román beszéd ütötte meg a fülemet. De a szigetországban nemcsak román bevándorlók vannak, hanem indiaiak és afrikaiak is. Akik jól bírják a meleget, ezért a strandokra specializálódtak. És számunkra, akik a Fekete-tenger partján szocializálódtunk, ismerősen hatnak. Csak valamivel sötétebb a bőrük, mint a mangaliai roma bóvliárusoké. És jóval szervezettebbek, ugyanis mindenikük csak bizonyos terméket árul. Így mindenkinek jut munka, ráadásul elronthatják a turisták pihenését is: felváltva, kétpercenként kínálják megvételre az árut. S miután az ember int, hogy nemcsak úszógumit, napszemüveget sem kér, és újra elbóbiskolna, bizsut akarnak vétetni vele. De az Akropoliszon sem jobb a helyzet.
Ott az egymást taposó turisták szólítják le állandóan: lenne szíves lefotózni őket a Parthenonnal. Mindenki megállás nélkül kattintgat, így az embernek már-már az az érzése, hogy nem is megnézni akarják az ókori építményeket, hanem csak lefotózni. De a turistát akkor is meglepetés éri, ha az otthoniakkal is meg akarja osztani élményeit. S mivel nem akarja a Fellegvár aljában feláron kínált képeslapokat megvenni, keres egy postafiókot. De, mint kiderül, itt csak karácsonyi és húsvéti lapokat árulnak, mintha semmi látnivaló nem lenne az országban. Szerencsére a szemközti fémüzlet tulajdonosa szemfülesebb, és a csavarok halmazából máris elővarázsolja az Akropoliszt, Rodosz szigetét és a Meteorákat…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok