2010. július 23., 12:012010. július 23., 12:01
Amikor Bukarestben felültem az Athénba tartó buszra, egyből arra gondoltam, leszállok. Csak a ragyogó napsütés és az azúr színű tenger képe tartott vissza. Mert amikor véletlenül rátaláltam erre a lehető legolcsóbb utazási lehetőségre, fel sem merült bennem, hogy milyen útitársaim lesznek. Néhánynak közülük ránézésre adtam volna tíz év börtönt.
Egyértelművé vált, hogy én és útitársam vagyunk az egyedüli turisták. Ugyanis nemcsak Spanyolország és Olaszország van tele román vendégmunkásokkal, hanem Görögország is. Erre akkor döbbentem rá, amikor a román–bolgár határon megláttam a többi, tucatnyi buszt, és az athéni metróban lépten-nyomon román beszéd ütötte meg a fülemet. De a szigetországban nemcsak román bevándorlók vannak, hanem indiaiak és afrikaiak is. Akik jól bírják a meleget, ezért a strandokra specializálódtak. És számunkra, akik a Fekete-tenger partján szocializálódtunk, ismerősen hatnak. Csak valamivel sötétebb a bőrük, mint a mangaliai roma bóvliárusoké. És jóval szervezettebbek, ugyanis mindenikük csak bizonyos terméket árul. Így mindenkinek jut munka, ráadásul elronthatják a turisták pihenését is: felváltva, kétpercenként kínálják megvételre az árut. S miután az ember int, hogy nemcsak úszógumit, napszemüveget sem kér, és újra elbóbiskolna, bizsut akarnak vétetni vele. De az Akropoliszon sem jobb a helyzet.
Ott az egymást taposó turisták szólítják le állandóan: lenne szíves lefotózni őket a Parthenonnal. Mindenki megállás nélkül kattintgat, így az embernek már-már az az érzése, hogy nem is megnézni akarják az ókori építményeket, hanem csak lefotózni. De a turistát akkor is meglepetés éri, ha az otthoniakkal is meg akarja osztani élményeit. S mivel nem akarja a Fellegvár aljában feláron kínált képeslapokat megvenni, keres egy postafiókot. De, mint kiderül, itt csak karácsonyi és húsvéti lapokat árulnak, mintha semmi látnivaló nem lenne az országban. Szerencsére a szemközti fémüzlet tulajdonosa szemfülesebb, és a csavarok halmazából máris elővarázsolja az Akropoliszt, Rodosz szigetét és a Meteorákat…
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.