2011. június 10., 09:172011. június 10., 09:17
A román politikum azonban olyan kardcsörtetésbe kezdett, mintha legalábbis egy újabb kisantant alakult volna, amely meg sem áll addig, amíg Bukarestet annak XXIV. kerületeként Budapesthez nem csatolja.
Az országféltő düh teljességgel irracionális méreteket öltött, mintha a hisztérikusan rettegők attól tartanának, hogy az iroda személyzete hazaútjai során fokozatosan csempészi be az autonómiát Nyugatról a Székelyföldre, hogy aztán egyszer csak arra ébredjenek Bukarestben, hogy amíg nem figyeltek oda, a régiót egyszer csak ellepte az autonómia, és már semmit sem lehet tenni ellene. Vagy ami még rosszabb, a képviselet munkatársai akár arra is képesek lehetnek, hogy az aktatáskájukban, darabonként csempésszék ki a Székelyföldet az országból, hogy aztán a végkifejlet hasonlatossá váljék az előzőekben vázolthoz: mire a méla román politikum észbe kap, az ország közepén ott éktelenkedik egy hárommegyényi lyuk, a Székelyföld meg közben vidáman lebeg valahol Brüsszel fölött.
A hisztériakampány nyomán már az sem elképzelhetetlen, hogy a román anyák előbb-utóbb az autonómiával kezdik ijesztgetni rakoncátlan gyermekeiket (Ha nem eszed meg a tejberizst, elvisz az autonómia!), az ortodox templomokban pedig az ördögöt a továbbiakban nem az elnyomó magyar gróf, hanem az autonómia testesíti meg, amint kénköves lángokat lehelve, karmos mancsaival éppen nem engedi Bukarestbe vinni a Hargita megyei helyi adókat. Az irodaügy immár olyan fejleményeket eredményezett, amire valóban aligha számíthattunk: a magyarokat a legkevésbé sem szívelő egyik román politikus kijelentette, megtorlásul megnyitja a Mócföld brüsszeli képviseletét. Ami, lássuk be, nagyjából olyan kaliberű büntetés, mint amikor a Monty Pythonnál a spanyol inkvizíció úgy akarja móresre tanítani az eltévelyedetteket, hogy puha párnákkal döfködi őket. Arról nem is beszélve, hogy azon vajon mikor gondolkodnak el a Székelyföld-tagadó román politikusok: ha egyszer szerintük ilyen régió nem létezik, akkor miért beszélnek róla naponta közel huszonnégy órán keresztül?
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!