2011. március 07., 10:532011. március 07., 10:53
Ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy Emil Boc pártja a közvélemény-kutatások szerint várhatóan elbukja a jövő évi parlamenti választásokat, ez esetben pedig – koalíciós partnerként – a magyar alakulat maga is ellenzékbe szorul, Frunda Györgyéknek van igazuk.
Vagyis azoknak, akik azt szorgalmazzák, hogy az RMDSZ-nek már most faképnél kellene hagynia a kormányt, és át kellene igazolnia a szociáldemokraták és a liberálisok oldalára. Akik, mint azt a nagyváradi kongresszus óta tudjuk, ultimátumot szabtak a szövetség leendő vezetőinek: segítenek még idén megbuktatni a Boc-kabinetet vagy jövőre már nem lesz szükség rájuk a balliberális hatalomban.
Csakhogy az RMDSZ-nek jelenleg semmiféle érdeke nem fűződik annak a kormánynak a felrobbantásához, amelynek egyrészt maga is oszlopos tagja, másrészt pedig amelytől végre kicsikarhatja a kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók átrajzolásáról szóló jogszabály elfogadását (pláne, ha előbbi a kulturális, utóbbi pedig a területi autonómia számára nyitja meg az utat). Annál is inkább, mivel semmi sem garantálja, hogy a PSD és a PNL a választások után is megtartaná a hatalomban a szövetséget, főleg akkor, ha túlnyerése esetén nem is lenne szüksége a szavazataira.
Másrészt hajlamosak vagyunk erősen kételkedni Victor Ponta PSD-elnök szavaiban, miszerint Romániában sohasem vonnák vissza a kisebbségektől a már megszerzett jogokat. Miért is? Évekkel ezelőtt Ponta pozsonyi elvtársa, a baloldali szlovák Smert irányító Robert Fico is szó szerint ugyanezt hangoztatta, és aztán láttuk, mi lett az ígéretekből.
Kormányzása idején a parlament megszavazta a felvidéki magyarokat súlyosan diszkrimináló nyelvtörvényt, a törvényhozás pedig ugyancsak az ő javaslatára módosított a szlovák állampolgársági jogszabályon, amely szerint egy másik ország állampolgárságának önkéntes felvétele – kivételes esetektől eltekintve – automatikusan a szlovák elvesztéséhez vezet. Nos, mindez elég ok arra, hogy ne adjunk hitelt teljes mértékben a román baloldal szavának, azaz: jobb ma egy megszavazott kisebbségi törvény, mint annak az ígérete, hogy holnap nem vonják vissza.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.