2011. március 07., 10:532011. március 07., 10:53
Ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy Emil Boc pártja a közvélemény-kutatások szerint várhatóan elbukja a jövő évi parlamenti választásokat, ez esetben pedig – koalíciós partnerként – a magyar alakulat maga is ellenzékbe szorul, Frunda Györgyéknek van igazuk.
Vagyis azoknak, akik azt szorgalmazzák, hogy az RMDSZ-nek már most faképnél kellene hagynia a kormányt, és át kellene igazolnia a szociáldemokraták és a liberálisok oldalára. Akik, mint azt a nagyváradi kongresszus óta tudjuk, ultimátumot szabtak a szövetség leendő vezetőinek: segítenek még idén megbuktatni a Boc-kabinetet vagy jövőre már nem lesz szükség rájuk a balliberális hatalomban.
Csakhogy az RMDSZ-nek jelenleg semmiféle érdeke nem fűződik annak a kormánynak a felrobbantásához, amelynek egyrészt maga is oszlopos tagja, másrészt pedig amelytől végre kicsikarhatja a kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók átrajzolásáról szóló jogszabály elfogadását (pláne, ha előbbi a kulturális, utóbbi pedig a területi autonómia számára nyitja meg az utat). Annál is inkább, mivel semmi sem garantálja, hogy a PSD és a PNL a választások után is megtartaná a hatalomban a szövetséget, főleg akkor, ha túlnyerése esetén nem is lenne szüksége a szavazataira.
Másrészt hajlamosak vagyunk erősen kételkedni Victor Ponta PSD-elnök szavaiban, miszerint Romániában sohasem vonnák vissza a kisebbségektől a már megszerzett jogokat. Miért is? Évekkel ezelőtt Ponta pozsonyi elvtársa, a baloldali szlovák Smert irányító Robert Fico is szó szerint ugyanezt hangoztatta, és aztán láttuk, mi lett az ígéretekből.
Kormányzása idején a parlament megszavazta a felvidéki magyarokat súlyosan diszkrimináló nyelvtörvényt, a törvényhozás pedig ugyancsak az ő javaslatára módosított a szlovák állampolgársági jogszabályon, amely szerint egy másik ország állampolgárságának önkéntes felvétele – kivételes esetektől eltekintve – automatikusan a szlovák elvesztéséhez vezet. Nos, mindez elég ok arra, hogy ne adjunk hitelt teljes mértékben a román baloldal szavának, azaz: jobb ma egy megszavazott kisebbségi törvény, mint annak az ígérete, hogy holnap nem vonják vissza.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.