2010. június 04., 11:262010. június 04., 11:26
Egy Jón Gnarr nevű tévés komikus ugyanis az eddig hatalmon lévő korrupt és tehetségtelen politikai osztály kifigurázása érdekében Legjobb Párt néven létrehozta az abszolút pártot, amely mindent megígér a választóknak, amit a többiek nem, és nyíltan vállalja, hogy győzelme esetén legfeljebb nem tartja be az ígéreteket. Amelyek között olyan, a szigetország mintegy 320 ezer polgárának életminőségét gyökeresen megváltoztató ötletek szerepeltek, mint az ingyentörölköző biztosítása a nyilvános fürdőkben, egy saját Disneyland, valamint egy jegesmedve beszerzése a reykjavíki állatkertbe. Mármost azt kell mondanom, hogy a Legjobb Párt a jelek szerint a lehető legzseniálisabb kampányt folytatta. Most őszintén, azt követően, hogy sikerült csődbe vinniük egy egész országot (na jó, ez egy olyan ország esetében, amelynek lakossága kisebb, mint Kolozsváré, nem is akkora kunszt), ki hinné el az eddig rivaldafényben álló politikusoknak, hogy bármi érdemlegeset tudnának tenni Izlandért? Akkor már tényleg jöjjön az anti-establishment-párt, amelyik legalább annyit megtesz az izlandiakért, akik – hogy politikailag korrektek legyünk – állatvilág szempontjából olyannyira kihívásokkal küzdenek, hogy néhány nyamvadt sarki rókán, amerikai nyércen és kúpos fókán kívül legfeljebb egy-egy kerceréce vagy rénszarvas dobja fel a mindennapjaikat, hogy hoz nekik egy igazi jegesmedvét. Csak azon csodálkozom, hogy itt még nem ütötte fel a fejét egy, a Legjobb Párthoz hasonló alakulat. Még kreatívnak sem kell lenni, tényleg elég, ha lemásolják az izlandi példakép választási szlogenjeit. Ha pedig valaki megkérdi, hogy egy csőd szélén álló kelet-közép-európai országban mi szükség van egy sarkvidéki nagyragadozóra, a helyi Legjobb Párt nyugodtan válaszolhatna a következő jelszóval: Inkább a jegesmedve kifutóját fagyasszák be, mint a béreket. Abban az országban, ahol diplomás emberek a két évvel ezelőtti kampányban elhitték, hogy a tanárok bérét a válság ellenére tényleg lehetséges ötven százalékkal megemelni, ennél nyerőbb kampány nem is létezhet.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.