2010. június 04., 11:262010. június 04., 11:26
Egy Jón Gnarr nevű tévés komikus ugyanis az eddig hatalmon lévő korrupt és tehetségtelen politikai osztály kifigurázása érdekében Legjobb Párt néven létrehozta az abszolút pártot, amely mindent megígér a választóknak, amit a többiek nem, és nyíltan vállalja, hogy győzelme esetén legfeljebb nem tartja be az ígéreteket. Amelyek között olyan, a szigetország mintegy 320 ezer polgárának életminőségét gyökeresen megváltoztató ötletek szerepeltek, mint az ingyentörölköző biztosítása a nyilvános fürdőkben, egy saját Disneyland, valamint egy jegesmedve beszerzése a reykjavíki állatkertbe. Mármost azt kell mondanom, hogy a Legjobb Párt a jelek szerint a lehető legzseniálisabb kampányt folytatta. Most őszintén, azt követően, hogy sikerült csődbe vinniük egy egész országot (na jó, ez egy olyan ország esetében, amelynek lakossága kisebb, mint Kolozsváré, nem is akkora kunszt), ki hinné el az eddig rivaldafényben álló politikusoknak, hogy bármi érdemlegeset tudnának tenni Izlandért? Akkor már tényleg jöjjön az anti-establishment-párt, amelyik legalább annyit megtesz az izlandiakért, akik – hogy politikailag korrektek legyünk – állatvilág szempontjából olyannyira kihívásokkal küzdenek, hogy néhány nyamvadt sarki rókán, amerikai nyércen és kúpos fókán kívül legfeljebb egy-egy kerceréce vagy rénszarvas dobja fel a mindennapjaikat, hogy hoz nekik egy igazi jegesmedvét. Csak azon csodálkozom, hogy itt még nem ütötte fel a fejét egy, a Legjobb Párthoz hasonló alakulat. Még kreatívnak sem kell lenni, tényleg elég, ha lemásolják az izlandi példakép választási szlogenjeit. Ha pedig valaki megkérdi, hogy egy csőd szélén álló kelet-közép-európai országban mi szükség van egy sarkvidéki nagyragadozóra, a helyi Legjobb Párt nyugodtan válaszolhatna a következő jelszóval: Inkább a jegesmedve kifutóját fagyasszák be, mint a béreket. Abban az országban, ahol diplomás emberek a két évvel ezelőtti kampányban elhitték, hogy a tanárok bérét a válság ellenére tényleg lehetséges ötven százalékkal megemelni, ennél nyerőbb kampány nem is létezhet.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.