2010. szeptember 17., 11:242010. szeptember 17., 11:24
A székely keresztapaként elhíresült, Csíkszeredát és környékét hosszú éveken keresztül rettegésben tartó vállalkozó első, 2004-ben bekövetkezett őrizetbe vétele egyfajta társadalmi felszabadulást, leplezetlen örömöt váltott ki Hargita megyében. Joggal, hiszen a vezető beosztású rendőröket, pénzügyőröket, ügyészeket az ujja – pontosabban a pénztárcája – körül forgató Csibi uralma idején senki sem érezhette magát biztonságban a régióban.
Nem tudni, hogy a Neptun-birodalom szétesése óta eltelt, többnyire letartóztatásban eltelt hat esztendő alatt Csibi milyen mértékben értékelte át korábbi, a törvények áthágására és az embertársaival való békés együttélés felrúgására alapozott életét, megbánta-e bűneit, az viszont tény, hogy az igazságszolgáltatásnak bőven lett volna ideje ítéletet hirdetni az üzletember valamennyi, a Btk. számos paragrafusának hatálya alá eső ügyében. Leginkább ez tölti el aggodalommal az átlagpolgárt, akinek alaposan szertefoszlik a romániai igazságszolgáltatásba vetett bizalma, ha azt látja, hogy köztörvényes, a társadalomra nyilvánvaló veszélyt jelentő bűnözők pere rétestésztaként nyúlik a hazai bíróságokon.
Az emberek többsége ma már csak legyint, amikor egy-egy „nagy halat” bilincsre verve, kamerák kereszttüzében, szállítanak be a rendőrségi fogdába, hiszen az elmúlt években hasonló médiashow-t jelentett például Dinu Patriciu olajmágnás, Gigi Becali üzletember-politikus és Dan Diaconescu médiavállalkozó letartóztatása is, az ellenük indított perek végére azonban a mai napig nem került pont. Márpedig ez a veszély fenyeget Vântu esetében is: az általa befektetési alap fedőnéven működtetett piramisjáték, a FNI 300 ezer károsultjainak többsége valószínűleg egy lejt nem merne rátenni arra, hogy az üzletembert valaha felelősségre vonják a megaszélhámosságért. Holott egy társadalom romlottságáról az árulkodik leginkább, ha a polgárok nem bíznak Justitia hatalmában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok