JEGYZET – Hamarosan odajutunk, hogy a migránsokról csak jót/rosszat vagy semmit. A legújabb kori szólásnak a változata attól függne, hogy ki milyen nyelvű, pártállású, szem- és hajszínű hírközlő csatornákon evezget, keble miért dagad/hörög, és hasonlók.
2016. szeptember 07., 19:482016. szeptember 07., 19:48
Örülök, hogy egyelőre biztonságban érezhetem magam, mivel úgy hallottam, hogy ide a betévedtek sem kívánkoznak, hanem inkább sírva visszamennek a bizonytalanságba. Ellenérzéseim mégis vannak, amiket nem tudok, de nem is akarok elfojtani. Jártunkban-keltünkben ugyanis láttunk néhány olyan jelenetet, ami nagyon, de nagyon elszomorított.
A megalázó sorban állásokkal járó vízumkönyörgések megszűnte után az évtizedekig elérhetetlennek tűnő, de Ady verseivel az odakívánkozást csak egyre fokozó „ámulások szent városában”, Párizsban legelőször a Montmartre üzletsora döbbentett meg. A rengeteg, egymásnak folyton átkiabáló, édességet, kávét, cipőt-ruhát áruló olajbőrű boltos. És mindenütt a kivagyiságával kérkedő, utcát felseprő lebernyegben vonuló hölgyemény, körbevéve gyerekek seregével. Kivéve a St. Germain de Prés negyedet, igaz, hogy ott a híres Café de la Paix, ott élt Victor Hugo, Balzac, Delacroix – nem megyek vissza, maradjon meg a tíz évvel ezelőtti képem. És Ulm, az agyonbombázott város, Einstein szülőhelye, s a rengeteg újdonsült tömbházat belakó, a párizsiakhoz hasonlóan folyton kiabáló, zajongó, de hallatlanul öntudatos népség.
Úgy éreztem magam, mint amikor itthon megszállja a buszt vagy villamost két csilivili bő szoknyás és néhány gyerekük: hangjukkal azonnal megtelik a tér, és alig várom, hogy leszállhassak. A beözönlő migránsokkal kapcsolatos hír volt, hogy nagyon sokan megtagadják a nyilvántartásba vételt: irataik eleve alig vannak, ujjlenyomatot pedig nem hajlandóak adni. Néhány éve ezt fújta fel egy Brüsszelbe „tévedt”, de oda nem való honi képviselő, hogy milyen jogon akarják a hazai bő szoknyás, nagy bajszú, kalapos népséget „amprentálni”, hisz az sérti az emberi jogaikat.
Mihez? A törvénytelenségekhez, amit az ujjlenyomat alapján rögtön ki lehetne deríteni?! Szólhatna már valaki a be- és kitódulóknak, hogy épp ezzel árulják el igazi szándékaikat. S ha valahol befogadják őket, ne akarjanak ők lenni ott a janik! A London melletti Hanslow városkában épp ellenkező példát láttam: csak a férfiak turbánja volt első látásra furcsa, egyébként tökéletesen beleillettek a környezetbe. Látszott rajtuk az öröm, hogy ott élhetnek, és úgy, ahogy azt elvárják tőlük.
Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja.
Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.
Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.
A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.
JEGYZET – Amikor végre úgy döntünk, hogy kiköltözünk, nem kell becsomagolni a lelket, mert az úgyis ott marad. A városban.
Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!