2010. május 07., 12:232010. május 07., 12:23
Ehelyett a kevésbé fasiszta másik kormánypárt által beterjesztett jelképtörvényt szavazta meg, amelynek értelmében például az iskolákban ki kell helyezni a nemzeti zászlót, a himnusz szövegét, valamint az alkotmány bevezetőjét.
Jó, legyünk igazságosak: az első változat szerint minden osztályban közszemlére kellett volna tenni a jelképeket, az új verzió szerint azonban csak az iskolák egy jól látható pontján. Igaz, cserében az eredetileg javasolt állami iskolák helyett az összes, egyházi és magán oktatási intézményre is kiterjesztette a jogszabály hatályát, nehogy már esetleg akadjon olyan magyar iskola, amelynek a diákjai nem részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy mindennap a szlovákok jelképeit csodálják.
Merthogy természetesen az egész hercehurca arra megy ki, hogy a magyarok ne érezzék már olyan jól magukat a szülőföldjükön, viszont minden egyes alkalommal, amikor belépnek az iskolába, eszükbe jusson, hogy ők tulajdonképpen csupán másodrendű polgárok egy olyan országban, ahol a szlovákok az urak. Az alkotmány bevezetőjében ugyanis a „Mi, a szlovák nemzet” (My národ slovenský) meghatározás olvasható, amit még a leszélsőségesebb balliberális megmondóember is csak nehezen tudna a más nemzetiségek iránti nyitottság és kultúrájuk elismerésének jeleként értelmezni.
Azért szerencse, hogy a himnuszt például nem minden hét elején, csak a tanév kezdetén kell elénekelni. Emlékszem, gyerekkoromban, ’89 előtt mekkora élményt jelentett, amikor reggelente háromnegyed nyolcra kellett beérni az iskolába, hogy az udvaron tornasorba fejlődve elénekeljük a kommunista román himnuszt, aminek amúgy senki sem tudta a szövegét, csak annyi volt meg belőle, hogy egy debil vagy színvak emberről szól, aki csupán három színt ismer ezen a világon. Mindenesetre a szöveg ismerete nélkül is lelkesen tudtuk gyűlölni. Úgyhogy ennek tudatában vélhetően nyugodtan kijelenthető: az állami jelképek védelméről szóló szlovák törvény kiagyalói némiképp árnyékra vetődtek. Borítékolható ugyanis, hogy annyian még nem gyűlölték a szlovák szimbólumokat, amennyien a törvény hatálybalépése után fogják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok