2011. január 06., 10:272011. január 06., 10:27
Mégiscsak az a legjobb, ha én fordulok feléje, teljesen érdekmentesen, nem kérek semmit, csak úgy ráhangolódom. Ilyenkor mindkettőnknek jó. Ez ideális, és elég ritkán következik be, viszont a két állapot között nagyon sok a köztes viszony, például amikor én kuncsorgok, Ő meg kéreti magát. Vagy éppen tréfás kedvében van, és kapok egy fricskát. Nekem kell eldöntenem, hogy duzzogok vagy nevetek az egészen. És még az is megtörténik, hogy kihasználjuk egymást. Így elmondva úgy tűnik, mintha párkapcsolatban élnénk a Mindenség és én, olyanban, amely tudna mit kezdeni egy párkapcsolati terápiával. Mert a fricska benne van, de az apró játszmák felnőttekhez méltatlanok. Egyszóval kommunikációs nehézségeink is vannak a Mindenségnek és nekem. De amikor nem, akkor én kinézem a legfényesebb csillagot, és szemrebbenés nélkül addig repülök Vele. A kihasználás akkor van, amikor én kártyát vetek. Az adóhivatalnak mondom, hogy szűk baráti körömnek és térítésmentesen. Az összefüggéseket és a Mindenség jeleit csak akkor látom a kártyában, ha azt a velem szemben ülő is akarja. Mondjuk előfordultak már félrehallások, ezért megmondtam ugyan a barátunknak, hogy Kinga lesz a felesége, de mindannyian egy egészen más Kingára gondoltunk, mint akit végül elvett. A Mindenség nem mindig egyértelmű. De aztán jókat nevetgél rajtam, például összehoz mindenféle sarlatánokkal. Nagyon régen volt, amikor 18 éves összetört szívemet elvonszoltam egy okleveles jósnőhöz, aki mondott nekem a múltamból vakbél- és mandulaműtétet, majd amikor vakbelem és mandulám biztos birtokában ráztam a fejem, nemes egyszerűséggel azt mondta, a jövő betolakodott a múltképembe, és ha nem volt, akkor majd lesz mindenféle műtétem. És ennek ellenére buta szerelmes fejemmel napokig zokogtam, mert azt mondta, a fiút, aki után epedeztem, „megcsináltatták”, és soha nem lesz az enyém. Én zokogtam, a Mindenség meg hahotázott. Azóta már rég nem hagyom ennyire átverni magam. És mindezt itt és most azért írtam le az új évtized elején, hogy legyen ez is egy jel: én figyelek, és jó lenne, ha Ő is ezt tenné.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok