Játék a tűzzel

Százharminchétszer mondtuk be a rádióba, hogy mennyire veszélyes a tarlótűz, főleg a felügyelet nélkül hagyott, ötvenhét alkalommal tudósítottunk, hogy mekkora károkat okoztak az elszabadult lángok, és kétszáztizenkétszer emlékeztettünk mindenkit, hogy mekkora bírságok róhatók ki az említett törvény be nem tartása esetén. Ha más nem is, de én legalább egy életre megjegyeztem mindezt, nem elég, hogy nem rakok tarlótüzet, de folyton feltűnik, hogyha más megteszi.

Szóval majdnem hazaértünk, amikor látjuk, hogy füstöl a szomszéd kertje, pontosabban a kerítése, mert az összegereblyélt és meggyújtott száraz növény parazsa belemart a száraz deszkába, és az csendesen parázslott tovább, jókora lyukat égetve rajta. Sebbel-lobbal igyekeztünk, hogy riadóztassuk a szórakozott tüzelőt, amikor jó falusi szokás szerint átkiabált a szembeszomszédasszony: ég úgy-e, láttam is, már jó régen füstöl a kerítés. Jaj, nem vagyok én olyan, aki akarata ellenére átvezeti a nénikét az út túlsó felére, vagy kirángatja a teli cekkert a piacoló háziasszony kezéből, a helyem sem tudom átadni, mert gyalog és saját autóval ez nem esedékes.

Egyszer előfordult ugyan, hogy szó nélkül megragadtam az út szélén békésen üldögélő idős bácsit, hogy felrángatom, és lesz, ami lesz, hazakísérem, ő pedig egy ideig szó nélkül tűrte a bánásmódot, majd arra kért, hagyjam őt békén, mert olyan jólesik neki itt nézelődni. Azért nem vette el teljesen a kedvemet, hiszen többszörösen okleveles elsősegélynyújtó vagyok. Egyik ilyen kiképzésem Amerikában szereztem, ott pedig nagy összegű kártérítést követelhet, ha valakit akarata ellenére megelsősegítünk. Szóval megtanultam, először megkérdezem, majd ha kell, segítek. De könyörgöm, a másiknak égett a kerítése, nem nagy lánggal, csak úgy parázslott, egy vödör vízzel le is rendezte.

A barátom meséli, hogy az aszfalton nagyot csattanva esett össze egy férfi, mire ő megtette a néhány lépést, hogy segítsen, ott termett egy tüchtig fiatalember, és nagy szakértelemmel, okostelefonjával filmezte az esetet. Az is nálunk történt, hogy fejszével kergették meg azt a jó szándékút, aki a tűzoltók érkezéséig megpróbálta oltani a lángoló házat. Árvízkor sem adtak lapátot az önkéntes fiataloknak, mert eltörik a nyelét. Á, nem vagyok moralizáló kedvemben, tanulság sincs, csak úgy mondom.