2011. május 23., 09:482011. május 23., 09:48
Mígnem aztán hirtelen beugrott: a volt paprikagyár környékén. Erre viszont ők néztek értetlenül, merthogy ott nincs semmiféle gyár. Az egyiknek – feltehetőleg kollektív családi emlékként – mintha felsejlett volna valami, úgyhogy megjegyezte: az a gyár az út másik oldalán volt… Dehogy, az a csipkegyár! Hát ez már végképp sok(k!) volt nekik. Csodálkozó arcukat látván megmondtam a két gyár átalakulás-megszűnés előtti nevét is, de hiába. Már-már ejtettem volna a témát, hisz legalább tizenöt éve, hogy ezeket a gyárakat előbb részlegekre bontva kezdték kiárusítani, majd eltűntek a sikertelen privatizációk átláthatatlan dzsungelében, de belém hasított: nehogy már azt kérdezzék, mi is az tulajdonképpen, hogy gyár! Mert egy ilyen kérdés ki tudja, milyen gyorshatású méreghez hasonló reakciót váltott volna ki az idegrendszeremben. De nem kérdeztek semmit, ám ahhoz hasonló érdeklődő-figyelő arckifejezést öltöttek, mint amikor az ötven, száz, kétszáz vagy akár ezer esztendeje történtek kerülnek szóba, s ők megpróbálkoznak az akkori körülményekbe helyezkedve mai eszükkel felfogni valamit a régmúlt eseményeiből. Igen, húsz év sem kellett, hogy idejusson az iparáról (is) híres Nagyvárad.
Annak idején talán nem is sikerül felsorolnom a sok-sok ipari egységet, legtöbbjük termeléstörténete a 19–20. század fordulójáig nyúlt vissza, s csak alig egy-kettő volt friss, manapság „improduktív komcsi monstrumnak”nevezett létesítmény. Ez mellesleg nem az én szóhasználatom, hanem azoké, akik a helyi – és legalább olyan mértékben az országos – ipar szétcincálásához jó alaposan hozzájárultak, aztán most kapkodják a fejüket, próbálkoznak ilyen-olyan megoldásokkal, de végül lehorgonyoznak a komcsi időkből megörökölt, jó öreg hazudozásnál: hogy nekilendült a gazdaság, máris elkezdődött a tervtúlteljesítő termelés… az életbe frissen kilépő fiatal pedig jó, ha egyáltalán tudja még, mit is jelent az, hogy gyár. De „élőben” ilyesmit legföljebb filmekben látott. Én viszont csak annak örülök, hogy jómagam akkor már nem igazán leszek az élők sorában, amikor az ő gyerekeik fogják – teljes értetlenség közepette – megkérdezni, hogy a gyárat azt vajon eszik-e, avagy isszák?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!