2011. május 23., 09:482011. május 23., 09:48
Mígnem aztán hirtelen beugrott: a volt paprikagyár környékén. Erre viszont ők néztek értetlenül, merthogy ott nincs semmiféle gyár. Az egyiknek – feltehetőleg kollektív családi emlékként – mintha felsejlett volna valami, úgyhogy megjegyezte: az a gyár az út másik oldalán volt… Dehogy, az a csipkegyár! Hát ez már végképp sok(k!) volt nekik. Csodálkozó arcukat látván megmondtam a két gyár átalakulás-megszűnés előtti nevét is, de hiába. Már-már ejtettem volna a témát, hisz legalább tizenöt éve, hogy ezeket a gyárakat előbb részlegekre bontva kezdték kiárusítani, majd eltűntek a sikertelen privatizációk átláthatatlan dzsungelében, de belém hasított: nehogy már azt kérdezzék, mi is az tulajdonképpen, hogy gyár! Mert egy ilyen kérdés ki tudja, milyen gyorshatású méreghez hasonló reakciót váltott volna ki az idegrendszeremben. De nem kérdeztek semmit, ám ahhoz hasonló érdeklődő-figyelő arckifejezést öltöttek, mint amikor az ötven, száz, kétszáz vagy akár ezer esztendeje történtek kerülnek szóba, s ők megpróbálkoznak az akkori körülményekbe helyezkedve mai eszükkel felfogni valamit a régmúlt eseményeiből. Igen, húsz év sem kellett, hogy idejusson az iparáról (is) híres Nagyvárad.
Annak idején talán nem is sikerül felsorolnom a sok-sok ipari egységet, legtöbbjük termeléstörténete a 19–20. század fordulójáig nyúlt vissza, s csak alig egy-kettő volt friss, manapság „improduktív komcsi monstrumnak”nevezett létesítmény. Ez mellesleg nem az én szóhasználatom, hanem azoké, akik a helyi – és legalább olyan mértékben az országos – ipar szétcincálásához jó alaposan hozzájárultak, aztán most kapkodják a fejüket, próbálkoznak ilyen-olyan megoldásokkal, de végül lehorgonyoznak a komcsi időkből megörökölt, jó öreg hazudozásnál: hogy nekilendült a gazdaság, máris elkezdődött a tervtúlteljesítő termelés… az életbe frissen kilépő fiatal pedig jó, ha egyáltalán tudja még, mit is jelent az, hogy gyár. De „élőben” ilyesmit legföljebb filmekben látott. Én viszont csak annak örülök, hogy jómagam akkor már nem igazán leszek az élők sorában, amikor az ő gyerekeik fogják – teljes értetlenség közepette – megkérdezni, hogy a gyárat azt vajon eszik-e, avagy isszák?
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!