Inkább sok boldogságot!

 Amikor én voltam a piruló ara, a ruhakölcsönzőben egy kétes kinézetű kék harisnyakötőt is rám imádkoztak, nehogy balszerencse sújtsa a megkötendő frigyet – persze később diszkréten levettem, ezt azóta sem tudja senki, ja, és egyelőre nem váltam el. Sok boldogságot persze nem illik kívánni, hiszen félő, hogy pont az ellenkezője igazolódik be, így a kéz- és lábtörés a használatos. Annak a menyasszonynak, aki a múlt szombaton mondta ki az igent alulírott jelenlétében, valószínűleg sokan kívánhattak hasonlót, mert ő maga gyönyörű és sugárzó volt, én viszont túl közel állhattam, mert – igaz, némileg finomítva – a szerencsehozó átok bizony rám szállt.

Persze az is lehet, hogy csak a cipőm sarka kopott igen szerencsétlenül, ferdén, vagy a járdát öntötték kicsit hullámosra, vagy csak a napszemüvegem volt túl sötét, tény, hogy a templomba menet akkorát hasaltam a cementen, amekkora vagyok. Kölyökkorom óta nem volt ilyen méretű plezúr a térdemen, arról pedig inkább nem is beszélek, hogy nézett ki a selyemharisnyám az esés után. Ahogy hölgyhöz illik persze, első dolgom nem is a seb tanulmányozása volt, hanem az új harisnya és a lehető legesztétikusabb sebtapasz lelőhelyét érintő legrövidebb útvonal átgondolása a templomig. Egy ivókútnál azért megmostam a sebet, és nem is lepődtem meg különösebben, amikor egy igen éles elmével megáldott úriember érdeklődőn megkérdezte, elestem-e. Miután a boltban kiálltam a sort a hétvégi bevásárlást intézőkkel, megszereztem a harisnyát, a mosdóban kicseréltem, és negyedóra késéssel megérkeztem a templomba, szerencsére még nem mondta ki a boldogítót az ifjú pár.

Mire a polgárira értünk (igen, ebben a sorrendben volt, bár szokatlan), már a közeli éjjel-nappali patikában vett és a néni jóindulatának köszönhetően a harisnya alá bevarázsolt sebtapasz is a térdemen díszelgett, valamelyest javítva az összképet. Amikor már azt hittem, olyan tehetsége senki másnak nem lehet, hogy esküvő előtt öt perccel szerezzen plezúrt, a polgári szertartást vezető úriember sietett megnyugtatni: másnapra egy olyan párt várnak összeesketésre, amelynek hölgytagja két nappal azelőtt függönycsere közben esett le a székről és törte el mindkét lábát. Ennyit hát a kéz- és lábtörésről. Reméljük, sem ő nem babonás, sem az én barátnőm, akinek egyébként máig sem mondtam el, mivel „ünnepeltem” az esküvőjét, nehogy mégis az legyen véletlenül.