Idült iránytévesztés

A madár okos állat, tudja jól, miért röpül alant, ezeknek az újdonsült ideológusoknak viszont halvány fogalmuk sincs, mit beszélnek. Csak szajkózzák, szajkózzák, hogy jobboldal, jobboldal – mentségükre az sem szolgálhat, hogy még a legokosabb szárnyas is neki-neki koppan az üvegnek. (Vagy mert kristálytisztán átlátszó, vagy mert a madár feszültsége túl nagy. Ezek a magukat politikusnak mondó papagájok viszont távirányítottan kódoltak.)

Feltehetőleg geopolitikai oka lehet a néhai vasfüggönyön inneni idült iránytévesztésnek: ez is az „átkos örökségcsomag” része, hisz másfél emberöltőn át az egyetlen párttól nem volt élettere más eszmeiségnek. De ahol például az egész parlamentáris demokráciát „kitalálták” (és űzik is töretlenül vagy háromszázhatvan éve), magyarán Angliában, megtalálták a diszpraxia ellenszerét: a járdák mellett az úttesten öles betűkkel felfestve, hogy merre is kell nézni. Look left, look right. Könnyebb volt, mint áttérni a jobboldali közlekedésre, lévén sok évszázados hagyomány az út bal oldalán zajló forgalom. S a hagyomány, az mindennél fontosabb. A Bastille lerombolását követően a konvent jobb vagy bal oldalát elfoglaló eszmék előtt száznegyven évvel épp a hagyományokhoz ragaszkodókból lett a konzervatív – jobboldali – párt. Look right, look left. Közben persze Albionban is változtak az idők, s a ma épp regnáló „kerek fejű toryk” már nem úgy jobboldaliak, mint Cromwellék idejében, igaz, politikai ellenfeleik sem az akkori szabadelvű whigek, hanem a talán még szabadabb elvű labouristák. De hát ez brit belügy, ők azzal segítenek a tájékozódásban, hogy felfestik az úttestre, merre nézzünk először. De mi nem és nem. Ragaszkodunk a berögzültségekhez, és azt gondoljuk, mások nem veszik észre, hogy az (okos) szárnyasok közül legjobb esetben a pléhből készült szélkakashoz hasonlítunk.
A vagdalkozni is ügyetlen, sete-suta „csúcsvezetőink” nem gondolnak arra, hogy ma már aránylag könnyű eljutni a bal oldalon közlekedők szigetországába, s aki meglátja az irány tisztán kivehető felírását, az netán el is gondolkodik: itt miért lehet, nálunk, otthon, miért elképzelhetetlen? Netán kedve szottyan haza sem jönni.(Bocsánat, arra nem is gondoltam, hogy ez a cél: aki gondolkodni tud vagy mer, annak kívül tágasabb!) Az angolok nem nyilatkoznak Schengen kapcsán, ők maguk sem tagjai az övezetnek. De a figyelmeztetés, a look left, look right, nem csak a vasfüggönytől (az Édentől?!) keletre esőknek szól. Vigyázkodhatnak erre meg arra a nyugatibbak is. Vigyáz(kod)nak. Most éppen annak isszuk a levét. Mintha úgy szaladtunk volna át az angol úton, hogy csak kiabáltuk, jobbra nézünk-e vagy balra. Miközben behunyt szemmel egyenesen neki az ablaküvegnek. Mint az irányvesztett, egyébként okos madár.