2011. február 24., 10:282011. február 24., 10:28
Az sem elhanyagolható szempont, hogy bevált a stratégia, mert ilyenkor egy pillanatra mindig elgondolkodom, tényleg értem-e, akarom-e érteni, milyen is akarok lenni valójában: konzervatív, családmegtartó, a fészekaljmeleget csattogó fogakkal őrző, pozsgás szalagos fánkot sütő, sok mindent nem értő, de elveihez sziklaszilárdan hű, „biztospontanya” vagy a gyermek jellemét konstruktív, ugyanakkor parázs vitákban edző, a legújabb kütyükkel mindig naprakész, android telefont babráló, a közösségi oldalon percenként értelmező, szájfény helyett ajakduzzasztót használó, aki alternatív gondolataival és nem utolsósorban cuccaival nyűgözi le lánya vihogó barátnőit, mindezt azzal übereli, hogy olyan zenét hallgat, amit a kis kamaszok sem bírnak öt percnél tovább, ám annál trendibb.
Szóval ezen töprengek, amikor Zsófi rám szól, és ez a pillanatnyi meghökkenés elég arra, hogy behozhatatlanul megkéssek a replikával, és alulmaradjak. Majd Zsófi csivitel tovább, így soha nem tudom elmélyülten végiggondolni, mi legyen, bár lehet, hogy kényelemből hagyom nyitva a kérdést, halogatom a választást, hiszen amíg nem mondok á-t, akár még b is lehetek. Bár van egy sejtésem, de amíg nem nevezem meg, csak rebbenő mocorgásként fészkel bennem. De nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy halálra rémít az okostelefon, ami ugyan nem az enyém, ám benn van a házban, és minden előzmény nélkül megkérdezi, nyilvánosságra hozza-e a pontos koordinátáját a közösségi portálon. Bennem gyökeret ver az iszonyú gyanakvás, hogy ezt következőkor meg sem kérdezi. De az is árulkodóan utal a mégiscsak testhezállóbb szerepre, hogy a közösségi portálon meg véletlenül sem tetszikelek, mert egyszerűen nem akarom, hogy kikerüljek a kezdőlapra.
Ez ugyan nem tart viszsza attól, hogy aljas és orv módon kinevessek másokat, akik percenként megosztják a gondolataikat, majd szinte ugyanolyan gyakorisággal szigorúan szólnak, hogy senki ne törjön be az intim szférájukba a hülyeségével, aztán körlevelet küldenek, hogy ne küldjek nekik körlevelet. Meg aztán szalagos fánkot már tudok sütni…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok