Identitáskeresés

Az sem elhanyagolható szempont, hogy bevált a stratégia, mert ilyenkor egy pillanatra mindig elgondolkodom, tényleg értem-e, akarom-e érteni, milyen is akarok lenni valójában: konzervatív, családmegtartó, a fészekaljmeleget csattogó fogakkal őrző, pozsgás szalagos fánkot sütő, sok mindent nem értő, de elveihez sziklaszilárdan hű, „biztospontanya” vagy a gyermek jellemét konstruktív, ugyanakkor parázs vitákban edző, a legújabb kütyükkel mindig naprakész, android telefont babráló, a közösségi oldalon percenként értelmező, szájfény helyett ajakduzzasztót használó, aki alternatív gondolataival és nem utolsósorban cuccaival nyűgözi le lánya vihogó barátnőit, mindezt azzal übereli, hogy olyan zenét hallgat, amit a kis kamaszok sem bírnak öt percnél tovább, ám annál trendibb.

Szóval ezen töprengek, amikor Zsófi rám szól, és ez a pillanatnyi meghökkenés elég arra, hogy behozhatatlanul megkéssek a replikával, és alulmaradjak. Majd Zsófi csivitel tovább, így soha nem tudom elmélyülten végiggondolni, mi legyen, bár lehet, hogy kényelemből hagyom nyitva a kérdést, halogatom a választást, hiszen amíg nem mondok á-t, akár még b is lehetek. Bár van egy sejtésem, de amíg nem nevezem meg, csak rebbenő mocorgásként fészkel bennem. De nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy halálra rémít az okostelefon, ami ugyan nem az enyém, ám benn van a házban, és minden előzmény nélkül megkérdezi, nyilvánosságra hozza-e a pontos koordinátáját a közösségi portálon. Bennem gyökeret ver az iszonyú gyanakvás, hogy ezt következőkor meg sem kérdezi. De az is árulkodóan utal a mégiscsak testhezállóbb szerepre, hogy a közösségi portálon meg véletlenül sem tetszikelek, mert egyszerűen nem akarom, hogy kikerüljek a kezdőlapra.

Ez ugyan nem tart viszsza attól, hogy aljas és orv módon kinevessek másokat, akik percenként megosztják a gondolataikat, majd szinte ugyanolyan gyakorisággal szigorúan szólnak, hogy senki ne törjön be az intim szférájukba a hülyeségével, aztán körlevelet küldenek, hogy ne küldjek nekik körlevelet. Meg aztán szalagos fánkot már tudok sütni…