2010. július 09., 10:122010. július 09., 10:12
A súlyos gyanú ellenére azonban nem árt az ártatlanság vélelmével élni a kivizsgálás hivatalos eredményének nyilvánosságra hozataláig. Hiszen meglehetősen képlékeny fogalomról, az identitásról van szó, így egyértelmű, és minden hiba lehetőségét kétségkívül kizáró kritériumrendszert tulajdonképpen nem is lehet kidolgozni. Az ugyanis mindig az egyén döntése, hogy milyen identitást vállal – ha valaki magyarul már nem tud, de bizonyíthatóan magyar származású, és magyarnak is vallja magát, nehéz kétségbe vonni az ehhez való jogát. Ha tehát a hivatalos népszámlálási adatokhoz képest többen igényelnek magyarigazolványt, az a szándékos csaláson kívül azt is jelentheti, hogy a remélt előnyök érdekében olyan, valóban magyar gyökerekkel rendelkező személyek is igényelték a dokumentumot, akik a népszámláláson még ukránnak vagy ruszinnak vallották magukat. Ha viszont valóban beigazolódik, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány által a Fidesz-barát KMKSZ helyett a kárpátaljai magyar ügyek teljhatalmú intézőjévé tett UMDSZ valóban visszaélt a ráruházott jogokkal, és esetleg anyagi ellenszolgáltatás fejében, üzletszerűen kereskedett a magyarigazolvánnyal, az már túllépi a politikai felelősség kérdését, és büntetőjogi eljárást is maga után kell vonnia. Nem szabad megengedni, hogy egy ilyen fiaskó árnyékolja be a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének remélhetőleg januártól beinduló gyakorlatát. Az UMDSZ-szel szemben fölmerült gyanú – még ha beigazolódására várni is kell – ismét csak rávilágít arra, milyen problémákat okozhat, ha egy szervezet hosszú időn keresztül monopóliumot gyakorolva, elszámoltatás nélkül viheti egy kisebbségi közösség ügyeit. Folyamatos ellenőrzés szükséges – felülről, a forrásokat biztosító illetékesek és alulról, a képviselt közösség részéről is. A fő kritériumnak pedig a pénzosztóhoz való feltétlen lojalitás helyett mindenkor a képviselt közösség iránti elkötelezttségnek és a feddhetetlenségnek kell lennie.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.