2010. július 09., 10:122010. július 09., 10:12
A súlyos gyanú ellenére azonban nem árt az ártatlanság vélelmével élni a kivizsgálás hivatalos eredményének nyilvánosságra hozataláig. Hiszen meglehetősen képlékeny fogalomról, az identitásról van szó, így egyértelmű, és minden hiba lehetőségét kétségkívül kizáró kritériumrendszert tulajdonképpen nem is lehet kidolgozni. Az ugyanis mindig az egyén döntése, hogy milyen identitást vállal – ha valaki magyarul már nem tud, de bizonyíthatóan magyar származású, és magyarnak is vallja magát, nehéz kétségbe vonni az ehhez való jogát. Ha tehát a hivatalos népszámlálási adatokhoz képest többen igényelnek magyarigazolványt, az a szándékos csaláson kívül azt is jelentheti, hogy a remélt előnyök érdekében olyan, valóban magyar gyökerekkel rendelkező személyek is igényelték a dokumentumot, akik a népszámláláson még ukránnak vagy ruszinnak vallották magukat. Ha viszont valóban beigazolódik, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány által a Fidesz-barát KMKSZ helyett a kárpátaljai magyar ügyek teljhatalmú intézőjévé tett UMDSZ valóban visszaélt a ráruházott jogokkal, és esetleg anyagi ellenszolgáltatás fejében, üzletszerűen kereskedett a magyarigazolvánnyal, az már túllépi a politikai felelősség kérdését, és büntetőjogi eljárást is maga után kell vonnia. Nem szabad megengedni, hogy egy ilyen fiaskó árnyékolja be a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének remélhetőleg januártól beinduló gyakorlatát. Az UMDSZ-szel szemben fölmerült gyanú – még ha beigazolódására várni is kell – ismét csak rávilágít arra, milyen problémákat okozhat, ha egy szervezet hosszú időn keresztül monopóliumot gyakorolva, elszámoltatás nélkül viheti egy kisebbségi közösség ügyeit. Folyamatos ellenőrzés szükséges – felülről, a forrásokat biztosító illetékesek és alulról, a képviselt közösség részéről is. A fő kritériumnak pedig a pénzosztóhoz való feltétlen lojalitás helyett mindenkor a képviselt közösség iránti elkötelezttségnek és a feddhetetlenségnek kell lennie.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.