JEGYZET – Igaz, hogy más növények tövében, levele alatt vagy az árnyékában meghúzódó ibolyát nem lehet azonnal észrevenni, ám erős, jellegzetes illata „orránál fogva” elvezeti az őt keresőt a fellelhetőségi helyhez.
2017. február 05., 23:012017. február 05., 23:01
Ha növényekkel kapcsolatban nem képzavarnak minősülne, akkor azt mondanám: lám-lám, megjátssza a kis szerényt, de ez az erős illatozás valójában sunyiság. Így hát elengedem az ibolya minősítgetését, az ibolyaszindrómában szenvedő emberről viszont megmondom a véleményem. Nincs szüksége illatcselekre ahhoz a hatalmas tölgynek, bükknek, fenyőnek, jegenyének, hogy észrevegyék: elég csak kiállnia az út szélére, mindenki meg fogja látni.
A napokban, miközben az volt a közbeszéd egyik legtöbbet csépelt témája, hogy a belföldi hírszerző szolgálat emberei kivel, hogyan és miért járkáltak nyaralni a világ másik végén lévő egzotikus helyekre, minden pró és kontra érvet egyaránt a valahol, talán épp Thomas Morus Utópia szigetén bujkáló milliárdos videoüzenetének szavaiból fűzték össze, szóval ennek kapcsán jutott eszembe ez a sok mindenkit átverő ibolyasági attitűd. A tekervényes magyarázgatások során voltak olyan elemzők és értelmezők, akik gondolkodás nélkül felvetették: egyszerűen elő kell rángatni a titkosszolgákat, és a legnagyobb nyilvánosság előtt felelősségre vonni őket. Az érveik pedig aköré csoportosultak, hogy az USA-ban is meg lehet tenni ilyesmit.
Persze, biztosan lehet. Csakhogy a bolha meg az elefánt is, amikor átment a hídon, a bolha felhőtlen derűvel kérdezte: milyen erősen dübörgünk, ugye?! Na és a geopolitikai vezető szerep! Az is megér egy misét. Ha nem csalódom, először a nagy reményű Constantinescu elnök gondolta úgy, hogy lehetne regionális vezéregyéniség, talán a második mandátumára tervezte volna a feltörést, de végül nem szállt ringbe másodjára. Aztán Băsescu – a maga matrózkocsmai heherészésével többször is pedzette a témát, nagy terveket szövögetve a tengeri hatalomról. Most meg az épp egy kicsit elcsendesedő Dragnea pártelnök gondol talán nagyot azzal, hogy megemlítette: életveszélyes fenyegetéseket kap.
Nahát ez lesz az új divat?! Az áldozati felajánlkozás? Hisz az először miniszterelnöknek bedobott, de visszautasított hölgyemény is állítólag panaszkodott, hogy retteg a maga és a családja életéért a folytonos fenyegetések miatt, miniszterként és helyettes miniszterelnökként viszont látom, kutya baja. Az áldozati bárány rokona volna az ibolyának? Ha igen, ajánlom az átnevezést áldozati farkasra. Jobban illik!
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.
szóljon hozzá!