VEZÉRCIKK – Olyan, mint valami összeesküvés-elmélet: az 1989-es forradalom során pozícióba került új katonai és politikai hatalom képviselői szándékosan keltettek káoszt, hamis információkkal szórták meg a közvéleményt, egymásnak ugrasztották a védelmi és a belügyi tárca egységeit, utcára küldték a polgárokat, szándékosan provokáltak halálos kimenetelű fegyveres összecsapásokat – csak azért, hogy hatalmukat megszilárdítsák.
2016. november 03., 20:082016. november 03., 20:08
Csakhogy mindezt nem valamelyik konteóoldalon vagy összeesküvés-elméletekre, a világ fölötti uralmat átvenni akaró gyíkemberek tetteinek leleplezésére szolgáló magazinban olvashatjuk. Hanem a bukaresti legfőbb ügyészség katonai osztályának közleményében, amely a forradalom dossziéjában található iratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az új vezetők így járhattak el, ezért emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával rájuk is kiterjesztette a nyomozást.
Az ügyészek ezzel gyakorlatilag hivatalossá tették az eddigi gyanút, hogy a forradalmat a kommunista párt második-harmadik vonalának helyzetbe került illetékesei – élükön Ion Iliescuval – eltérítették (vaskosabb megfogalmazás szerint ellopták), hogy ezáltal menthessék át hatalmukat, és hozzanak létre egy olyan, „sajátos demokráciát”, amelyben elvileg ugyan többpártrendszer van, azonban a közélet minden területét ők tartják irányításuk alatt. Módszereik a hatalom megszilárdítására, illetve megtartására ezt követően sem változtak, hiszen 1990 véres márciusa, illetve a bányászjárások is hasonló forgatókönyv szerint zajlottak, céljuk pedig az volt, hogy idejekorán elfojtsák a helyzet normalizálására, a magyar közösség jogos igényének teljesítésére, a valódi parlamenti demokrácia megteremtésére irányuló törekvéseket.
Befolyásukat jelzi, hogy huszonhat évnek kellett eltelnie, amíg a legfőbb ügyészség hosszas huzavona, az ügy közfelháborodást keltő lezárása, majd a felháborodás miatti újranyitása nyomán meg merje tenni azt a lépést, hogy a lehető legsúlyosabb gyanút is megfogalmazza az akkori események főszereplői, irányítói ellen. Az emberiesség elleni bűncselekmények gyanújára vonatkozó közleménytől a konkrét vádemelésig persze még sok van, de azért reménykeltő, hogy a még élő felelősök – élükön Ion Iliescuval – mostantól úgy hajthatják le esténként a fejüket a párnára, hogy az a kínzó aggodalom marcangolja őket: utolsó éveiket nem villájukban, hanem egy börtöncellában tölthetik.
Ehhez még azt tennénk hozzá: a kép akkor lenne teljes, ha a forradalom dossziéja mellett végre az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom ügyében is újraindulna a vizsgálat. Élünk ugyanis a gyanúperrel, hogy ha tüzetesebben átnéznék a dossziét, ebben az ügyben is a forradalom idején elkövetett vérengzés miattihoz hasonló vádakat lehetne megfogalmazni.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!