2012. július 17., 09:452012. július 17., 09:45
Majd a rég letűnt idők cenzorához méltóan ki is fejtette: „Nem lett volna szabad annyi negatívumot bevinni az írásba, elvégre a gyűlés nem csak arról szólt.” Ukázszerű, értékes útmutatása oly meggyőző volt, hogy már nemcsak ő maga hitt benne, én is kezdtem kételkedni annak hitelességében, amit az említett pártgyűlésen láttam-hallottam.
Sőt rá kellett ébrednem, régen rossz, ha az újságíró a saját szemének és fülének hisz, mert utána mea culpázhat, hamut szórhat a fejére, és megkövetheti a valamikor még ellenzékiként ismert, de időközben a pénz és a hatalom oldalára átállt pártkatonát. És máris jöhet a hibaigazítás. Szóval: csak jelen sorok írójának tűnt úgy, hogy az ülést megelőző órákban a szervezet nélkül hagyott ügyvezető elnöknő lepakolta a pártszékház faláról a saját tulajdonát képező képeket, holott ő nem a falról vette le, hanem ellenkezőleg, a falra tette fel.
És nem a régi várost ábrázoló, berámázott fotókat, hanem az őt és csapatát átszervező, hőn szeretett csúcsvezetők portréit. Az egyik körzet képviselője nem azt üzente a szenátorunknak, hogy „vegyen le” a cinizmusából, a mögöttem ülő bácsika azért kért szót, hogy még arrogánsabb magatartásra buzdítsa a csúcspolitikust. A helyi, szintén átszervezett elnök sem panaszkodott az utolsó száz méteren történt jelöltcserére; azt hangoztatta, hogy jobb volt a csúfos vereségbe futó második jelölt, mint a közvélemény-kutatások szerint reális eséllyel rendelkező, ám időközben kigolyózott első.
És akkor is az én szimatom csalt, amikor azt írtam, hogy az exelnök asszony a „büdös életről” tett említést, amikor ingerülten kivonult a teremből, holott ő lényegében a Donát úti nyíló és rendkívül illatos orgonákról dúdolt, miközben az örökzöld ritmusaira lépkedve, kecsesen elhagyta a termet. És abban is igaza volt a valamikor még ellenzékiként ismert, de időközben a pénz és a hatalom oldalára átállt pártkatonának, hogy nem csak negatívumokról szólt a gyűlés. Volt egy pozitív része is, amikor az emberek még mosolyogva néztek egymásra. Csak az a baj, hogy ez sajnálatos módon a névsorolvasással véget ért.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.