2010. április 23., 11:122010. április 23., 11:12
Mivel Kína területe szerves részeként tekint a himalájai országra, a pekingi diplomácia a dalai láma külföldi látogatásai során rendszerint heves offenzívába kezd, megakadályozandó, hogy valamely állam vezetői hivatalosan, mintegy államfői minőségét elismerve találkozzanak vele. Ilyenkor a diplomatikus nyelvezetbe csomagolt fenyegetések sem maradnak el a politikai és gazdasági kaőcsolatok esetleges megromlásáról. Márpedig a több mint egymilliárd fős piac elvesztése minden országot érzékenyen érintene.
Ezért az állami vezetők – lásd Barack Obama vagy Angela Merkel esetét – rendszerint csupán nem hivatalos találkozókon fogadják a dalai lámát. Ebből a szempontból tulajdonképpen nem számít meglepőnek a román külügyminisztérium közleménye, amelyben tudatja, hogy a dalai lámát nem a román állam hívta meg hivatalosan, hanem Tőkés László meghívására magánlátogatásra érkezett. A nyilatkozat időzítése ugyanakkor már jóval problémásabb, hiszen Peking még nem is reagált az ügyre.
Nem zárható ki, hogy a román reakció gyorsaságában Tőkés személye, illetve a tibeti és az erdélyi magyar autonómiaküzdelem közötti párhuzamok vélelmezése is szerepet játszott. Ha így volt, ha nem, egyvalami leszögezhető: a „gyors reagálású” külügy alaposan lejáratta Romániát, hiszen a hivatalos pekingi megkeresést meg sem váró, szervilis nyilatkozatával, a tibeti vallási vezető látogatásától való gyors elhatárolódással azt a látszatot kelti, hogy az emberi jogok sorozatos kínai megsértése tulajdonképpen hidegen hagyja. Márpedig igencsak visszás, ha rosszul értelmezett belpolitikai vagy gazdasági megfontolások miatt elhanyagolhatónak tekintik a pekingi kormány diktatórikus lépéseit.
A Google közelmúltbeli kivonulása Kínából jelzi: az emberi jogok és a szólásszabadság még egy óriásvállalat számára is fontosabbak lehetnek a milliárdos piac jelentette profitnál. Szégyenletes lenne, ha egy európai uniós, önmagát jogállamnak tekintő ország ebben a kérdésben elmaradna egy multicég mögött.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok