2010. június 14., 08:112010. június 14., 08:11
A ded elmehetett volna nagyanyjával gyógykezelésre, azzal már szűk háromhetes program letudva, de ettől az évtől, amikor a gyermek elérte azt a kort, hogy hetekre szülőtleníthető, kormányilag kitalálták, hogy a nagymamák nyáron ne kezeltessék a lumbágójukat.
Ez a pont tehát esett. Marad a családi nyaralás, amelynek a paraméterei eléggé behatároltak. Három óránál többet nem utazhatunk, tehát ha nem a városi strandra megyünk, válasszuk a repülőt. Erre kifizetjük a nyaralásra szánt keret tetemes részét, a megmaradt hányadát legfennebb csak szorozni lehet, mert osztani alig. A kiszemelt helyen legyen víz, homok, napsütés és árnyék, kevés látnivaló, hogy ne csábítsa unalmas és fárasztó nézelődésre a felnőtteket. Jó volna olyan helyre menni, ahol a gyerek pajtásokat is talál, akivel beszélni tud. Mert ha nem, akkor az intenzív gyermekfelügyelet és szórakoztatás, még állandó tolmácsolással is kiegészül, és mondogathatjuk egész nap, hogy add vissza, örök harag, az enyém zöldebb, és megmondalak. A román vidéken, például a tengerparton még azzal is súlyosbodik a helyzet, hogy a többi szülő rosszallóan csóválja a fejét, és nem érti, hogy ha te beszélsz románul, ergó itt élsz, akkor a gyermeked miért nem kommunikál a hivatalos nyelven.
Bukaresti barátaink értelmiségi barátai is csak hümmögtek, amikor kiderült, az akkor zsenge hároméves Zsófiról, hogy egy kukkot sem tud románul. Mondjuk édesanyámnak volt erre egy életképes terve az unoka születésekor, a Duna Televízió gyermeknevelős műsorát alkalmazta családunkra ilyen módon: a gyermekkel én, a szülőanyja beszéljek angolul, mert tudok, a nagyszülők értelemszerűen magyarul, mert csak úgy tudnak, az apja pedig románul, mert neki ez maradt. A terv megbukott, mert a „román” rész megkutyálta magát, és én is rájöttem, hogy összevissza két angol gyermekverset tudok, altatódalt pedig egyet se. Zsófi pedig úgy járt, hogy amikor összekerült a bukaresti barátok barátainak román csemetéivel, leszögezte, hogy nem tud velük játszani, mert ő egy gyerek, a többiek pedig románok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok