Rostás Szabolcs
2019. október 30., 19:092019. október 30., 19:13
2019. október 30., 19:092019. október 30., 19:13
Hát ezt is megértük: húszéves lett a Krónika! Napra pontosan két évtizeddel ezelőtt látott napvilágot először az erdélyi magyar közéleti napilap, és Ön, tisztelt Olvasó, a Krónika születésnapi különszámát, 21. évfolyamának 5344. lapszámát tartja a kezében.
Húsz esztendő már egy újság életében is olyan időtávlat, amire méltán lehet büszke egy szerkesztőség valamennyi – egykori és jelenlegi – munkatársa. Élen természetesen az alapításban közreműködő szerkesztőtanács illusztris tagjaival, mindenekelőtt a grémiumot elnöklő Kántor Lajossal, aki az „alapító atyák” közül Kányádi Sándorhoz, Sütő Andráshoz, Toró Tiborhoz hasonlóan sajnos már nincs közöttünk, de emléküket ezúton is őrizzük.
Tisztelettel és köszönettel gondolunk valamennyi egykori főszerkesztőre, vezető szerkesztőre, nélkülük nem lett volna a Krónika az, ami. Éppen ezért kértük fel őket, hogy e jeles évforduló alkalmából osszák meg gondolataikat velünk, Önökkel, és ha másként nem is, legalább lélekben ünnepeljünk kicsit együtt ezen a születésnapon. Örömmel tölt el bennünket, hogy ma is ugyanolyan kedves számukra a Krónika, mint egykor, amikor az ő szakmai irányításuk alatt készült a lap nap mint nap.
És természetesen nem feledkezhetünk meg lapunk egyetlen volt munkatársáról sem: újságírókról, szerkesztőkről, terjesztőkről, az adminisztratív személyzet egykori dolgozóiról, köszönet jár mindenkinek, aki az idők folyamán tevőlegesen hozzájárult a több mint ötezer lapszám előállításához. Sokan közülük itt kezdték vagy éppenséggel teljesítették ki a pályájukat, és váltak mindörökké krónikássá.
Húsz év alatt rengeteget változott a világ, és természetesen kicsit vele változtunk mi is. A lapunk indulása óta eltelt évtizedek alatt csatlakozott Románia előbb a világ legnagyobb katonai szövetségéhez, majd az Európai Unióhoz, ez idő alatt vált plurálissá az erdélyi magyar politika, és úgyszintén ebben az időszakban teljesedett ki a Krónika indulása előtt nem sokkal meghirdetett budapesti nemzetpolitika. És persze hosszan sorolhatnánk, mi minden történt még ez alatt a húsz év alatt, de mindaz, ami lényeges, fellelhető lapunk archívumában.
Ennyi évvel, a nyomdagépről legurult sok ezer lapszámmal a hátunk mögött számtalan formában megfogalmazhatnánk, mi teszi a Krónikát egyedivé, a krónikást összetéveszthetetlenné. Viszont a legtalálóbb minden bizonnyal a felelősség és az alázat – mégpedig a szakma, az erdélyi magyar közösség, végül, de nem utolsósorban pedig az olvasók iránt. A legnagyobb köszönettel éppen nekik tartozunk, akik jóban-rosszban, lapáremelés és terjesztési rendellenességek közepette is kitartottak mellettünk. A mi ünnepünk az övék is.
Hitvallásunk pedig ennyi idő elteltével is ugyanaz, mint amit a világszerte Joseph Pulitzerként ismert egykori újságíró, lapkiadó, Pulitzer József úgy fogalmazott meg: „A sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a közszolgálat!”
Isten éltesse a Krónikát!
Tisztelt Olvasó, húszéves lett a Krónika, napra pontosan két évtizeddel ezelőtt látott napvilágot először az erdélyi magyar közéleti napilap, amelynek mai száma születésnapi különszám, mégpedig a 21. évfolyam 5244. lapszáma.
Bosszant, hogy nem találom a Krónika 1999. október 30-án megjelent első lapszámát a sajtótörténeti relikviákat tároló kartondobozaimban, pedig biztosan tudom, hogy megvan, hiszen az elmúlt húsz évben többször is járt a kezemben.
Húsz év távlatából most már hála az égnek kijelenthető, hogy nekem csak epizódszerep jutott a Krónika életében, de nagyon köszönöm a gondviselésnek ezt az 1+2 évet.
A Krónikát – úgy vélem – nagyon sokan kezdetként éltük meg. De ez egy összetett, sokféleképp látható kezdet volt.
Annyira nehéz a Krónikáról írni. És legalább annyira könnyű is. Körülbelül úgy, ahogy az ember a fiatalságát próbálja felidézni.
1. A Kolozsváron elképzelhető leglehetetlenebb helyen volt a Krónika első szerkesztősége, a Donát út fölött a dombon, a Fellegvár mögött.
Balogh Levente
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!