2008. december 19., 16:342008. december 19., 16:34
A bíróság döntése azért üdvözlendõ, mert enyhén szólva taplóság, ha állampolgárok egy csoportja olyan egyenruhát ölt, amitõl úgy néz ki, mintha átmenet lenne vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvû abrakolója és egy sújtólégnyomást szenvedett nyilas keretlegény között, és utcára vonul. Majd lengetni kezd egy olyan zászlót, amely, amellett, hogy kétségkívül történelmi lobogó is, mégiscsak egy gyilkos mozgalomra is emlékeztet, és közli, hogy márpedig itten nemzeti önvédelem lesz, és akinek nem tetszik az árpádsáv, az SZDSZ-re szavaz, nem zavarják a homokosok, ne adj’isten, cigánybûnöz, annak lesz nemulass.
Mondom, maga a betiltás ténye dicséretes, hanem az indoklás az kissé meredek. Az ítész ugyanis úgy vélte, önmagában a félelemkeltés mechanizmusa alkalmas lehet mások jogainak megsértésére, csakúgy mint a külsõ megnyilvánulások. Mert akkor ezen az alapon minimum életfogytiglan járna minden horrorfilmrendezõnek és -producernek, hiszen õk elõre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból követik el a félelemkeltést, ráadásul folytatólagosan. Igaz, Alfred Hitchcockot vagy John Carpentert még senki sem látta a Los Angeles-i utcákon terepszínû ruhában, a Konföderáció zászlaját lobogtatva, ostorozni a négerbûnözést, úgyhogy lehet, hogy õk ezért úszták meg.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.