2010. december 16., 10:482010. december 16., 10:48
Azt, hogy Magyarország október óta Románia előtt áll a rangsorban (a tegnap nyilvánosságra hozott legfrissebb ranglista szerint már 14 hely választja el egymástól a két nemzeti válogatottat), sokan csupán egy matematikai adatnak tekinthetik, hiszen messze nem biztos, hogy a képlet által kiadott különbség most kijönne a pályán is. Az viszont tény, hogy a jelenleg 42. helyezett Magyarország utoljára 17 éve, a legelső FIFA-rangsor közlésekor tartott itt a nemzetközi mezőnyben, miközben Románia még sohasem állt ilyen rosszul.
A magyarázatok tárháza kimeríthetetlen, de szinte biztos, hogy a román futball mélyrepülésének okait a hazai sártengerben kell keresni. A minden hájjal megkent spekulánsoknak a 90-es évek elején sikerült kialakítaniuk egy sajátos román futballközeget, amely már a kommunista rezsimben kiépített kapcsolatrendszerre épült. Az iparágba jól irányzottan befektetett dollármilliók felpezsdítették a futballéletet, a külföldi klubok jó pénzért felvásároltak mindenkit, ez pedig sokáig a válogatott javát szolgálta. A rendszer azonban lassan összedől, hiszen Európa egyre jobban belát a kulisszák mögé, a le- és kiégett klubtulajdonosok pedig lassan már csak a minősíthetetlen show-műsorokban egymást mocskolva tudnak emlékezeteset alkotni.
A magyar foci közelmúltja egészen más, hiszen klubszinten szinte semmit nem tudott felmutatni az elmúlt két évtizedben, ezt pedig a válogatott is megsínylette. Azonban a totális kiábrándultság által szült érdektelenség közepette néhány tehetség olcsón külföldre került, ahol csendben meghatározó játékossá vált, a válogatotthoz hazatérve pedig csak azt adja
vissza, amit megtanult. És most a számadatok azt bizonyítják, hogy csendben sokkal könnyebb építkezni, mint a bulvársportújságok címlapján hadakozva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok