2011. május 12., 10:112011. május 12., 10:11
Egyre többen vallják, hogy a Boc-kabinet elvesztette szuverenitását, és átengedte kezéből a hatalmat a Jeffrey Franks vezette IMF-küldöttségnek, amely minden stratégiai fontosságú kérdésben magának vindikálja a végső szót. Hiszen lám, már azt is a valutaalaposok szabják meg, nyújtson-e a kormány – és ha igen, akkor kinek – fűtésár-támogatást a lakosságnak, ami épp olyan, mintha a hitelező szabná meg az adósnak, mire költse a jövedelmét.
A társadalmi szentencia látszólag nem jár messze a valóságtól, a bökkenő csak az: nem tudjuk, mi lett volna, ha Románia nem folyamodik a nemzetközi hitelhez. Azazhogy sejtjük: a csőd felé rohanó országnak így is, úgy is szüksége lett volna kölcsönre, a többek között az IMF-fel kötött megállapodás híján azonban kockázati besorolása vészjóslóan romlott volna, és a kormány jelenleg nem 5, hanem 16 százalékos kamatra kapna hitelt a magánhitelezőktől, akárcsak Görögország.
A Valutaalap jelenlétének egyik legáldásosabb hatása egy ország számára ugyanis az, hogy csökkenti a magánszférától igényelt kölcsönök költségeit, hiszen a privát pénzintézetek az IMF révén látnak biztosítékot arra, hogy visszakapják a pénzüket. Hiszen jól tudják: a valutaalaposok „ostorral a kezükben” őrködnek afölött, hogy a meghitelezett állam ne költekezzék mértéktelenül, ne billentse fel helyrehozhatatlanul a költségvetési egyensúlyt, ugyanakkor kontrollt is gyakorol a politikai osztály fölött, hogy ne engedjen a populista ígérgetések kísértésének.
Okkal lehet szórakozni azon, hogy Jeffrey Franks kihasadt talpú cipőben jelent meg a Cotroceni-palotában, nem nehéz viszont elképzelni, milyen ágrólszakadt lenne most az ország, ha a reformok megvalósítására önerőből tehetetlen kormányra nem nehezedik válságos időkben az IMF szigora. Különösen most, amikor közelegnek a közpénzek szórására annyira alkalmas választások.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!