2010. május 14., 11:592010. május 14., 11:59
Elemzők szerint Fico éppen ezért próbál rájuk tromfolni, hogy elhódítsa a szavazóikat, és a választások után ne kelljen ismét parlamenti tényezőként számolni a két szélsőséges alakulattal. Csakhogy. Attól, hogy az SNS és a HZDS eltűnik a parlamentből, a Smerhez átállt szavazóikat továbbra is ki kell szolgálnia Ficónak. Ez azt jelenti, hogy napirenden kell tartania a magyarellenességet.
Így gyakorlatilag mindegy, hogy a Fidesz mikor nyújtja be a parlamentben az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt – Fico kóros nacionalizmusa nem múlik el egy csapásra a választások másnapján. A szlovák politikusok magatartása jelzi: az állampolgárság kiterjesztése nem csak szimbolikus ügy. Magyarország így remélhetőleg hatékonyabban léphet fel a határon túli magyarok védelmében, és talán saját súlyát is növelheti, hiszen „papírral” is igazolhatja, hogy nem csupán tízmilliós, hanem jóval nagyobb a nemzet. Persze ezt szlovák elit azon része, amely saját identitását a magyarellenességre alapozza, tekintheti nemzetbiztonsági kockázatnak – de őket a békülékeny gesztusok amúgy sem hatják meg, csupán a gyengeség jelének tekintik őket. (Azt viszont le kell szögezni: az állampolgárság csakis egyéni kérésre legyen megadható, és nem járhat életvitelszerű magyarországi tartózkodás nélkül szavazati joggal).
A rendőri és bírói hivatalokból való kizárással való fenyegetőzés amúgy üres szócséplés – az utódállamokban amúgy sem bevett gyakorlat, hogy ilyen pozíciókba kisebbségiek kerüljenek. Ráadásul kényelmetlen lenne magyarázkodni amiatt, hogy az esetleg mégis ilyen beosztásban lévő személyeket nemzetiségük vagy állampolgárságuk miatt menesztik. Fico beszéde nyomán azonban nehéz elhessegetni az érzést: az állampolgárság jó ürügy, ám a pozsonyi vezetés nem csupán kampánymegfontolásból, hanem mélyebb meggyőződésből tekinti ellenségnek a magyarokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok