2010. május 14., 11:592010. május 14., 11:59
Elemzők szerint Fico éppen ezért próbál rájuk tromfolni, hogy elhódítsa a szavazóikat, és a választások után ne kelljen ismét parlamenti tényezőként számolni a két szélsőséges alakulattal. Csakhogy. Attól, hogy az SNS és a HZDS eltűnik a parlamentből, a Smerhez átállt szavazóikat továbbra is ki kell szolgálnia Ficónak. Ez azt jelenti, hogy napirenden kell tartania a magyarellenességet.
Így gyakorlatilag mindegy, hogy a Fidesz mikor nyújtja be a parlamentben az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt – Fico kóros nacionalizmusa nem múlik el egy csapásra a választások másnapján. A szlovák politikusok magatartása jelzi: az állampolgárság kiterjesztése nem csak szimbolikus ügy. Magyarország így remélhetőleg hatékonyabban léphet fel a határon túli magyarok védelmében, és talán saját súlyát is növelheti, hiszen „papírral” is igazolhatja, hogy nem csupán tízmilliós, hanem jóval nagyobb a nemzet. Persze ezt szlovák elit azon része, amely saját identitását a magyarellenességre alapozza, tekintheti nemzetbiztonsági kockázatnak – de őket a békülékeny gesztusok amúgy sem hatják meg, csupán a gyengeség jelének tekintik őket. (Azt viszont le kell szögezni: az állampolgárság csakis egyéni kérésre legyen megadható, és nem járhat életvitelszerű magyarországi tartózkodás nélkül szavazati joggal).
A rendőri és bírói hivatalokból való kizárással való fenyegetőzés amúgy üres szócséplés – az utódállamokban amúgy sem bevett gyakorlat, hogy ilyen pozíciókba kisebbségiek kerüljenek. Ráadásul kényelmetlen lenne magyarázkodni amiatt, hogy az esetleg mégis ilyen beosztásban lévő személyeket nemzetiségük vagy állampolgárságuk miatt menesztik. Fico beszéde nyomán azonban nehéz elhessegetni az érzést: az állampolgárság jó ürügy, ám a pozsonyi vezetés nem csupán kampánymegfontolásból, hanem mélyebb meggyőződésből tekinti ellenségnek a magyarokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok