2010. május 04., 10:322010. május 04., 10:32
A lajstrom szerint például a Lacul Roşu Gyilkos-tó helyett Piros tó, a Banat Bánság helyett Bánat, a Sanatoriu pedig szanatórium helyett Szenátus. (Ez utóbbi persze értelmezhető a bukaresti politikum burkolt bírálataként is). A baj csak az, hogy a lista nem a Showder Klubba készült, hanem azzal a céllal, hogy Nagyvárad polgárai az azon szereplő megnevezéseket tartalmazó utcanévtáblákat szereljenek házaikra. Márpedig a névsor alapján nagyon úgy tűnik, hogy aki a fordítást készítette, az sem románul nem tud, sem magyarul – viszont legalább a várost sem ismeri.
Ezzel persze bizonyára sokan vannak így – ám éppen ezért nem is kísérleteznek az utcanévfordítással. Az igazi felelősség azokat terheli, akik a listát jóváhagyták, és fölengedték a világhálóra. Az ugyanis még a kisebbik baj, hogy saját magukat nevetségessé teszik, ám ezzel a félrefordított kezdeményezéssel az egész város nevetség tárgyává válik – arról nem is beszélve, hogy a kétnyelvűségre vonatkozó, amúgy jogos követeléseket is hiteltelenné teszik. A lista alapján kihelyezett táblákat ugyanis kétnyelvűnek nem lehet nevezni – legfeljebb félnyelvűnek. Vagy félkegyelműnek. Ha már a történelmi utcanevek használatát a románok ellenkezésétől félve nem szorgalmazzák, akkor vehetnék a fáradságot, hogy értelmes emberre bízzák a fordítást. (Bár egyes szászföldi településeken nem jelent gondot a történelmi nevek használata sem).
Ám ha a magát magyar érdekképviseletnek nevező szervezettől csak ilyen színvonalú kezdeményezésekre telik, akkor a magyar nyelv hivatalos használatára vonatkozó követelések tényleg elmehetnek a levesbe. Vagy a Piros tóba, ha úgy tetszik. Amúgy mielőtt valaki azt hinné, hogy kívülállóként szorgalmazom az érintettek felelősségre vonását, közlöm, hogy jómagam is a város polgára vagyok, személyimben lakcímként a Nagyvásár tér, azaz román nevén Piaţa 1 Decembrie szerepel. Illetve, stílszerűen, hogy az illetékesek is értsék: a December 1. piac.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.