2009. május 08., 13:452009. május 08., 13:45
Holott épp a tárcavezető és az államfő mögött álló pártok voltak azok, akik a tavalyi választási kampányban a kedvezőtlen gazdasági körülményeket nagyvonalúan semmibe véve ötvenszázalékos béremelést ígértek a pedagógusoknak, majd kormányra kerülve a válságra hivatkozva bérbefagyasztással „ajándékozták meg” őket. Ezek után meglehetősen nemtelen gesztus a tanfelügyelőket felelőssé tenni, amiért úgymond ők keltettek pánikot a pedagógusok körében azzal, hogy “félremagyarázták” a bérek befagyasztásáról szóló minisztériumi körlevelet.
Persze előfordulhat, hogy a „jó kifogás sose rossz” minősített esetével állunk szemben, és a tanfelügyelők most bejelentett menesztése valójában azért vált szükségessé, hogy a kormánypártokhoz közel álló, megbízható „káderekkel” lehessen őket helyettesíteni. Ami bele is illik a kabinet egész pályás letámadásra épülő taktikájába, hiszen a versenyvizsga nyomán kinevezett közalkalmazottak jogállását is oly módon kívánja megváltoztatni, hogy az új vezetőket politikai alapon lehessen kinevezni.
Ebbéli igyekezetében pedig a jelek szerint még az sem készteti megtorpanásra, hogy az alkotmánybíróság elmeszelte az erről szóló tövényt. Nem kevésbé visszás Băsescu elnök pedagógusellenes kirohanása sem. Az általa megfogalmazott vádak ugyanis egyértelműen azt célozzák, hogy a társadalmat a tanárok ellen hangolják, amiért azok a bojkottra vonatkozó fenyegetéssel meghátrálásra kényszerítették az őket hónapok óta hintáztató kormányt. Nem mintha a tanárok ötvenszázalékos béremelésére vonatkozó követelés jogos volna, vagy mintha a katedrák mögött kizárólag olyan tanerők ülnének, amelyek mindegyikéről meg lehetne mintázni az ideális pedagógus szobrát. De az mégis visszataszító, amikor valaki laza csuklómozdulattal a lovak közé dobja a gyeplőt, majd az okozott kárért a lovakat teszi felelőssé.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.