2011. február 23., 10:292011. február 23., 10:29
Mára alighanem megszűntek az olyasfajta „apróságok”, mint amilyeneket például 1989 előtt, de még Románia EU-csatlakozásáig is tapasztaltunk a határátkelőkön, és amelyek arról szóltak, hogy a magyar, a román, a szlovák, a cseh, a bolgár vámos kénye-kedve szerint könyökig turkálva pénz, kávé, ital, csokoládé vagy a fene tudja, mi minden révén mindig legombolta a magának valót. És alighanem az sem általános jelenség már, hogy a zsaru zsebre vágja a borravalót annak fejében, hogy szemet huny a gyorshajtás felett. Bár tény, hogy ezekből az „apróságokból” a legtöbben igencsak megtollasodtak, ki-ki kapzsisága vagy jóérzése szerint – ha volt neki olyan –, s az is tény, hogy az „apró cseppekből lesz a zápor” elve és alapigazsága mentén ilyen, látszólag kis ügyekből dagad olyanná a belügyi korrupció, hogy a schengeni csatlakozás bonyodalmait sem mellőzve, már az államfőnek is az asztalra kellett csapnia. Miképpen az is tény(nek tűnik), hogy a belügyi korrupciót manapság olyan szintek és összegek jellemzik, amelyekről most, a Băsescu által megüzent háború teljében halvány sejtelmeink sem lehetnek. Az egyre dagadó botrány ellenben meglehetősen félreérthetetlenül jelzi, hogy a mai Románia – földrajzi fekvésének is köszönhetően – az ilyesfajta visszaélések tekintetében erősen felzárkózott. Csak az a kérdés, hogy kiderül-e egyáltalán valaha, kiknek a szemhunyásával zajlanak a feketeügyletek, az így nyert csillagászati összegekből kik részesülnek, s ha a szálak netán magasabb belügyi vagy akár politikai szintekre vezetnek – merthogy fejétől szokott büdösödni a hal –, bukik-e onnan valaki. És természetesen az is kérdés, hogy az államfő által követelt, a bel-, illetve pénzügyi tárca valamennyi alkalmazottját érintő átvilágítás csak az alacsonyabb beosztásúakat érintő boszorkányvadászattá silányul-e holmi szemfényvesztés vagy maszatolás gyanánt. Mert ha igen, a nyilvánvaló korrupció megfoghatatlan korruptjai a markukba röhögve virágoztatják tovább az ágazatot.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.